Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-22. Apponyi Albert gr. és társai válaszfelirati javaslata

22. szám. 471 22. szám. Válaszfelirati javaslat. Császári és Apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Hódoló tisztelettel vettük Felségednek a trónról hozzánk intézett királyi üdvözletét és viszonozzuk azt annak a törhetetlen alattvalói hűségnek és ragaszkodásnak kifejezésével, a mely Felségeddel szemben Magyarország összes fiait áthatja. Mivel e tekintetben az ellentétes politikai törekvések képviselői közt különbség nincs és nem is lehet, mivel hazánk »békés továbbfejlődését ós minden irányú megerősödését* mindnyájan egyaránt szivünkön hordjuk, mélyen fájlaljuk, hogy Felséged kormánya a most lefolyt választások eredményét illetőleg olyan nyilatkozatot tanácsolt Felségednek, a mely a valódi alkotmányosság követelményeinek ellenére a királyt egy politikai irányzattal azonositani, a többiekkel ellentétbe helyezni látszik. Meg vagyunk győződve, hogy Felséged alkotmányos lelkületétől, mély államférfiúi belátásától ós atyai szivétől távol áll ez a gondolat és azért mély hódolattal kérjük Felségedet, méltóztassék kormányát minden oly nyilatkozattól eltiltani, a mely a királyi méltóság magas pártatlanságát a legtávolabbról is érinthetné. Felséged jelenlegi kormánya e tekintetben nagyon rászorult a szigorú irányitásra. Midőn királyi nyilatkozatok súlyát akarta latba vetni saját politikai törekvéseinek megerősítésére, ezzel csak tetézte a kezére bizott állami hatalomnak pártczélokra való azon kihasználását, a mely az imént lefolyt választásoknál valóságos rendszerré fejlődött és a mely a hatalmon levő pártnak rendelkezésére álló tetemes pénzeszközök mellett nemcsak egyenlőtlenné, de sok helyen egyenesen lehetetlenné tette az alkotmányos küzdelmet ós ekkép egyfelől kételyt hagyott fenn a nemzeti akarat megnyilvánulásának őszintesége iránt, másfelől pedig a jellemeket lealacsonyította ós az erkölcsi romlást eddig nem tapasztalt mértékben terjesztette. Ha Felséged ezeket a körülményeket a maguk teljességében ismerné, úgy bizonyára nem fogadná megnyugvással az ekkép elért eredményt. Mi azonban e tények daczára, meghajolva a formai jog követelményei előtt, készséggel akarunk megfelelni Felséged azon bizalmának, hogy »az