Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-22. Apponyi Albert gr. és társai válaszfelirati javaslata

472 22. szám. országgyűlés a múltból reáhárult feladatok sikeres megoldása után eredményes munkát fog végezni közintézményeink korszerű kiópitésében.« Valamikor, tiz óv előtt, Felséged egyik legmagasabb trónbeszédében ezt a gondolatot akkép fejezte ki, hogy »a magyar állam kiépitósének és megszilárdításának munkája nem enged szünetelést, nem tűr megszakítást.« A mi hitvallásunknak is ez a lényege. Az állam és a közintézmények kiépitése csak akkor van befejezve, ha az állam önállósága teljessé lett. Erős nemzeti élet csak önálló államban lehetséges; lüktető élet nélkül a nemzet gyenge; gyenge nemzet pedig nem lehet a trónnak erős támasza. A magyar nemzetnek nincs az ország határán túl, idegen néptörzseknél, idegen uralkodók jogara alatt képződött góczpontja; ha erősödik, nem ilyen góczpontok vonzó erejének tere tágul Felséged birodalmában, hanem az ellenállás ereje fokozódik a kifelé gravitáló erőkkel szemben. A magyar nemzet jogai érvényesítéséből eredő nemzeti erőfejlődés tehát a trón és a dinasztia erejét is növeli és igy azok a törekvések, a melyek az önálló magyar államiság kiépitósót tűzik ki czélu], jobban egyeznek meg Felséged és az uralkodóház érdekeivel, mint azok, a melyek, nem tekintve a nemzeti élet jövőjének szükségleteit,. a jelennek külső nyugalmát akarják minden áron biztositani és azt a lemondás politikájában találják, a mely, ha ma kényelmes, már holnap veszélyessé válhat, mert gyengeségre vezet, gyenge nemzetnek pedig nem lehet hatalmas királya. A teljesen kiépített önálló államiság elvi feltételei a következők: Önálló hadsereg, a koronás király vezérlete és vezénylete alatt, a melyre a magyar király feltótlenül számithasson akkor is, ha esetleg bármely tartományában a kifelé vonzódás erőre kapna. Önálló vámterület és önálló bank, a melyek kizárólag a magyar nemzet érdekét szolgálják, a magyar nemzet érdekei szerint alakulnak ki. Az önállóság ezen intézményei mellett jobban volna biztositható a barátságos viszony Felséged másik államával, a melyre őszintén törekszünk és a melyet főleg önállóságra való jogunk el nem ismerése és a mi ügyeinkbe való folytonos beavatkozási kisérletek zavarnak meg, és hatályosabban volna teljesíthető a pragmatika szankczión alapuló kölcsönös védelmi kötelezettség is, a melynek hűségesen akarunk megfelelni. Ámde jól tudjuk, hogy rendes ós alkotmányos viszonyok közt az államiság teljes kiépítése csak fokozatosan történhetik meg. A haladni, fejlődni, erősödni kivánó magyar nemzet haladása, fejlődése, erősödése utján egyetértve akar haladni királyával és nem fog elmulasztani semmit, hogy királyát meggyőzze arról, hogy a magyar állami önállóság és teljes nemzeti élet atributumainak fokozatos kiépitése egyúttal nagy dinasztikus érdeket is képez. Ez okból mostani feladatainkat a fennálló közjogi törvények keretében akarjuk megállapítani ós e keretben is keressük a megegyezést Felségeddel, csupán azokhoz a követelményekhez ragaszkodva feltótlenül, a melyekről le nem mondhatunk á> nemzet életérdekeinek veszélyeztetése nélkül. Áttérve ezek után a legmagasabb trónbeszód egyes kijelentéseire, engedje meg Felséged, hogy ne kövessük mondatról mondatra azokat, a melyekben csupán egyes állami feladatok megjelölése foglaltatik, a nélkül, hogy felvilágosítást nyernénk arról az irányról, a melyben Felséged kormánya a törvényhozási megoldásokat tervezi. Mindezeket illetőleg vegye Felséged kegyesen azt az általános kijelentésünket, hogy midőn a tárgyak jelzéséről az alkotás terére fog lépni a kormány, lelkiismeretes mérlegeléssel fogunk járulni ahhoz, hogy az országgyűlés károsat nem, de minél több üdvöset és