Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1119. Törvényjavaslat az állami kőszénbányászat fejlesztéséről

22 1119. szám. IV. A vrdniki bányakerületben a talpduzzadás ellen kell küzdeni, ezért a széntelepet kisebb pillérekre kell beosztani, hogy egy főaknamezőre 20—25 millió q szénnél több ne essék. Az évi szóntermelés mennyiségét 4,000.000 q-ra felvéve, telepitendő lesz 3 főakna 120, 180 és 250 m. mélységre. A munkaerő Vrdniken csak részben lévén meg, más vidékről való áttelepítés utján kell a munkásszemélyzetet biztositani s e czólból legalább 300 munkáslakásra lesz szükség, de szaporitani kell a tiszti és altiszti lakásokat is, gondoskodni kell továbbá megfelelő iskolaépületről, kórház ós vendéglőről, végül a kívánalomnak megfelelő szállitópályákról és eszközökről. A részletes beruházási tervezet az alábbi kimutatásban van feltüntetve. A megindított állami szénakozió halaszhatatlanná teszi az állami kezelésbe vett kőszónbányáknak korszerű berendezését és fejlesztését. Gondoskodni kellett arról, hogy a fontos feladatok megoldására a fémbányászattól átvett kiváló fiatal szakerőkön kivül minden szénbányaműhöz legalább néhány elméletileg és gyakorlatilag teljesen szakképzett oly szénbányász alkalmaztassák, ki valamely terjedelmes és jól berendezett szénbányánál sok évi gyakorlattal már megszerezte azokat az ismereteket, melyek előfeltételét képezik annak, hogy a bányák korszerű berendezését és fejlesztését keresztülvinni lehessen. Miután azonban az államnak saját üzemben tartott szénbányája nem volt s ily az állami bányászati tisztviselők között szénszakmában alaposan képzett szakerő nem igen állott rendelkezésre, ez a körülmény mellőzhetetlenné tette, hogy az alkalmas szak egyéneket legalább részben, a magánszénbányászat köréből vegyem, hol a tisztviselők, főleg pedig a műszakiak s az egyéb alkalmazottak is lényegesen magasabb illetményeket élveznek, mint az állami alkalmazottak. A magánszénbányászattól átvett tisztviselőknek e körülmény miatt felemelt illetményeket kellett engedélyezni, hogy őket az állami szénbányászatnak megnyerjem, de ez megint a fémbányászattól átvett személyzetben keltett oly várakozásokat, a melyeket méltánytalanoknak nem tekinthettem s a mennyiben a szénbányászatnál minden alkalmazottól egyenlően teljes odaadást és megfeszített munkát várok, ezen rendkívüli munkáért ideglenesen rendkívüli működési pótlékot engedélyeztem. A működési pótlékkal kívántam az állami bányászatnál alkalmazottak és a magánszénbányászatnál alkalmazottak illetményei között mutatkozó eltérést kiegyenlíteni, de mivel a pótlékok ideiglenes természetüknél fogva állandóan meg nem maradhatnak, az állami szénbányászat rendszeresítendő személyzetének oly szervezetet kell adni, hogy az állandó illetmények legalább megközelítsék a magánszénbányászatnál alkalmazott műszaki és egyéb személyzet illetményeit és megfeleljenek az állami vasgyári alkalmazottak járandóságainak. A szónbányászat ugyanis szintén kereslet tárgyát képező bányaterményt állit elő, termel és értékesít, mint a vasgyárak, s a mennyiben a széntelepek feltárása, kiaknázása műszakilag ugyanoly képzettségű szakférfiakat kíván, mint a minő a vasgyáraknál látja el a szolgálatot, méltányos, hogy az állam vasgyári és szénszakmájánál alkalmazott személyzet egyenlő fizetési osztályokkal és fokozatokkal egybekötött állandó illetményekben részesüljön. E szempontokból kiindulva tehát a szőnyegen levő törvényjavaslatban felhatalmazást kérek arra, hogy az állami szénbányáknál alkalmazott személy-