Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1119. Törvényjavaslat az állami kőszénbányászat fejlesztéséről

1119. szám. 23 zet illetményeit az 1907. évi L. t.-cz. megfelelő alkalmazásával rendeleti utón ugyanúgy szabályozhassam, mint a hogy az állami vasgyáraknál alkalmazott személyzet illetményei szabályoztattak. A szénbányászatnál továbbá szintén mellőzendőnek tartom az automatikus előléptetés és a várakozási idők rendszeresítését, még pedig ugyanazon indokolás alapján, melyet az államvasuti alkalmazottak fizetósrendezéséről szóló törvényjavaslat egyes határozatainak az állami vasgyárakra való kiterjesztése tárgyában tett előterjesztésemben kifejtettem. A szónbányászati tisztviselőket ezek szerint kilencz, az altiszteket négy ós a szolgákat három fizetési osztályba kívánom besorozni, s a vasgyári személyzet ületménytáblázatától csak annyiban volna eltérés, hogy a mennyiben a vasgyári altisztek IV. fizetési osztálya évi 1200 K fizetéssel csupán egy fokozatból áll, addig a szénbányászatnál 1000, 1100 és 1200 K fizetéssel szintén három fizetési fokozatot veszek föl kevesebb ismerettel ós képességgel biró kezdő altisztek szolgálatához mérten. Az illetményeknek ekópen való szabályozása természetesen a lakpénzeknek és fizetési átalányoknak is oly rendszeresítésével járna, mely szerint a szónbányászati személyzet a fizetési osztálynak megfelelő ugyanazt a lakpénzt élvezné, melyet a vasgyári személyzet öt lakpénzosztályba sorozva élvez, másfelől a természetbeni lakást élvező alkalmazottaknak ugyanoly fizetési átalány járna, mint a minőt a vasgyáriak élveznek. Megjegyzem, hogy öt lakpónzosztály közül az I. alkalmaztatnék az állami szénbányák központi igazgatóságánál, a III. tekintettel arra, hogy a szénakczió következtében Petrozsényben a lakás felette megdrágult s alig kapható, a Zsilvölgyben, végül az V. a többi szénbányahelyeken szolgálatot teljesitő alkalmazottakra. A II. ós IV. lakpénzosztálynak megfelelő lakpénz ezidőszerint még nem fordulna elő, miután a lakpénzosztályoknak megfelelő helyeken az államnak szénbányája nincsen. A kincstári szénbányák egységes vezetése s még inkább az a körülmény, hogy a szénmegrendelések lehető gyors intézkedéseket igényelnek, elkerülhetetlenné teszik oly szervezet felállítását, mely a szénterületek kutatását, a bányák üzemét, a szénmegrendeléseket és szállításokat egységesen intézi s bizonyos tekintetben tág hatáskörrel felruházva hivatva van arra, hogy az állami kőszénbányászatnak főleg halasztást nem tűrő üzleti részét közvetlenül lehető gyors intézkedéssel bonyolítsa le. Ily szervezet, a ministerium keretében mint ügyosztály, a dolog természeténél fogva, beilleszthető nem lévén, gondoskodnom kellett állami szónbányák részére műszaki és igazgatási tekintetben oly önálló hatóságról, melyet az állami szónbányák vezetése, valamint az ezekre vonatkozó kereskedelmi és jogügyek határozott elvek szerinti intézése illet meg. E szempontból kiindulva felhatalmazást kérek, hogy a vasgyárak központi igazgatósága mintájára Budapesten a m. kir. állami szónbányák központi igazgatóságát állithassam fel s annak szervezetét rendeleti utón állapithassam meg. Az ily szempontok szerint életbelépő szervezés költségeiről az 1909. évi állami költségvetésben egy átalányösszeggel gondoskodtam, mig a teljes költségek az 1910. évtől kezdve mindenkor az állami költségvetésben fognak szerepelni. Budapest, 1909. évi márczius hó 8-án. Wékerle Sándor s. k., a pénzügy ministerium vezetésével meghízott m. kir. ministerelnöh.