Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában

1101. szám. 251 De különösen alkotmányellenesek a Fejórváry-kormánynak a nemzet gazdasági ós külkereskedelmi viszonylataiban, tehát legéletbevágóbb létkérdéseiben szükségrendeleti utón gyakorolt intézkedései. Alkotmány-törvényeink igazoli'ák, hogy sem császáii rendeletekkel, sem kormány hatósági szükségrendeletekkel Magyarországon kormányozni nem lehet. De különösen a, Fejérváry-kormány által kibocsájtott autonóm vámtarifát, valamint a részletesen megnevezett külkereskedelmi szerződóseket óletbeléptető rendeletek már alapjukban véve azért is semmisek és a törvénytelenek és alkotmányunk szabványaiba ütközők, mert e kormány a szükségrendeletek azon főfeltételeinek, a melyeket azon államokban fűznek hozzájuk, a melyeknek alkotmányai a szükségrendeleteket ismerik, már keletkezésének természeténél, kormányzatának sajátos structurájánál fogva sem felelhet meg és már annak, hogy e feltételeknek nem felelhet meg a kormány, a szükségrendeletek kibocsájtásánál is tudatában volt és kellett lennie. Ugyanis a rendeletek kibocsájtásának első feltétele, már ha alkotmányunk ós legrégibb törvényeink nem is szólanának ellenük, az volna, hogy a kormány a rendeletekért felelősséget vállal. Felelősséget vállal az országgyűlés előtt, mely a felelősségre vonásra hivatott. Ámde a Fejérváry-kormány mint imparlamentáris, pártokra nem támaszkodó, a parlamentben gyökérrel nem biró kormány bocsájtotta ki a rendeleteket akkor, a mikorra épen a felelősségre vonásra hivatott egyetlen tényezőt, az országgyűlést a király által saját hozzájárulásával és contrasignálásának alkalmazásával feloszlatta. Nemcsak feloszlatta, de e feloszlatást törvénytelen időben törvénytelen módon, törvénytelen formákban eszközöltette. E rendeletek kibocsátásának tehát azon elméletileg esetlegesen felállítható legfőbb feltótele, a mely szerint e rendeletek a kormány teljes felelősségének súlya alatt látnak napvilágot, a Fejérváry-kormány rendeleteinél hiányzik. Újra hangsúlyozzuk, hogy a magyar alkotmány szükségrendeletet semmi feltétel alatt nem ismer. Csak tetézi a rendeletek törvénytelenségét a kormánynak az a ténye, hogy a rendeletekben a törvényhozás szünetelésére utal; szünetelésre, a melyet a kormány épen abból a czólból idéz fel, hogy a törvényhozó hatalmat magához ragadja és a nemzet alkotmányos akaratkinyilatkoztatása helyébe a kormány ellenőrizetlen felelősség nélkül való abszolút hatalmát helyezze. De e rendeleteknek az ő kormányfelelősségi tudatával való kibocsátásáról itt azért sem lehet szó, mert hiszen e kormány mig egyrészt az országgyűlést feloszlatása előtt is kormányzatának egész tartama alatt állandóan elnapolta, másrészt a vele szemben több izben kifejezésre jutott képviselőházi ós főrendiházi bizalmatlansági határozatok daczára, további kormányzásra vállalkozott, a kormányhatalmat megtartotta és a politikai felelősségérzetből eredő azon legfőbb kötelességet, mely arra utalt volna, hogy a parlament bizalmatlanságában nyilatkozó akarat előtt meghajoljon, súlyosan megszegte. Miféle jelentősége lehet tehát ily körülmények között annak, ha a kormány e rendeleteket mintegy felelettel tartozóságának jeléül ellenjegyezte és a parlament szünetelésére hivatkozik? A királyi felség legfelsőbb elhatározására való hivatkozás e rendeleteknek törvényszerűséget nem külcsönözhet. Alkotmányunk értelmében a király a végrehajtó hatalmat felelős ministerei által kell hogy gyakorolja, e kapcsolaton kivül való helyezkedéssel pedig a király elhatározása a fejedelmi absolut akaratnak nyilvánítása volna, a melyet alkotmányunk perhorreskál ós a mely ly el különösen ezen adott esetekben a nemzetnek leghatározottabban 32*