Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
252 1101. szám. szembe kell szállania. Vagy áll az, hogy a kormány e rendeletek ellenjegyzésével felelősségét kivánta volna feltüntetni, de ez esetben a királyi elhatározás, mint rendeletek külön jogforrása, nem szerepelhet, vagy a kormány is teljes tudatában volt annak, a mint hogy kellett is lennie, hogy a felelősségre való hivatkozás itt is csak üres ós semmit sem mondó hivalkodás, de ez esetben a ministeri felelősség által nem támogatott királyi akarat és elhatározás alkotmányunk értelmében alapjában semmis ós a kormány fényeinek törvénytelenségét nem fedezheti, azt meg nem szüntetheti. Alkotmányunk külön intézkedik ott, a hol a nemzet kimagasló jogokat, mint felség jagokat a királyra ruház. Be a felségjogok is csak mint alkotmányos jogok gyakorolhatók és ezen alkotmányos fejedelmi jogok összes területein egy pont sincsen, a mely arra nyújtana támpontot, hogy a király a nemzet gazdasági létérdekeiben különösen nemzetközi viszonylataira vonatkozó külkereskedelmi kérdéseiben felségjogokat gyakorolhatna. Arról van szó alkotmányunkban, hogy a ministerek felelősséget vállalnak a király fényeiért. Be hogy a király legfelsőbb elhatározásokkal a ministerek tényeiért vállaljon felelősséget, ilyesmit alkotmányunk nem ismer. Ez teljesen feje-tetejére állitása volna különben az egész parlamentáris felelős-kormányzati rendszernek, a mely a király felelőtlenségének elve mellett a ministeri felelősséget állitotta előtérbe, de sohasem ugy, hogy pillanatnyilag is királyi felelősség mellett a ministerek felelőtlenségét idézhetné elő. Különben már az 1635. évi XVIII. t.-cz. kimondja, hogy a törvények alkotásának hatalma és szabadsága a királyt ós az országot illeti. Ugyané törvénynek 1. szakasza megállapitja, hogy olyan törvényeknek, czikke]yeknek ós statútumoknak, melyek a hármas-könyv II. R. 3. Cz. meg a III. R. 2. Cz. ellenére keletkeztek, semmi ereje se legyen. A hármas-könyv II. R. 3. Cz.-nek 3. §-a pedig igy szól: »A fejedelem mindazáltal egyedül a maga akaratából és önkényesen, kiváltkópen az isteni és természeti jogot sértő dolgokban és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet; hanem össze kell hivnia és megkérdeznie a népet: ha vájjon ennek az ilyen törvények tetszenek-e vagy sem? a kik ha igennel felelnek, azontúl az ilyen végzéseket (az isteni és természeti jog mindig épségben maradván) törvónyekül tartjuk meg.« Az 1790. évi XII. t.-cz., a mely a törvényhozó hatalom gyakorlásáról szól, kimondja, hogy a törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázásának hatalma Magyarországon és a hozzákapcsolt részekben a törvényesen megkoronázott fejedelmet és a végrehajtásra törvényesen egybegyűlt országos karokat és rendeket közösen illeti s rajtuk kivül nem gyakorolható; kimondja e törvény — a mi e helyütt kiemelendő — hogy ő Felsége magától és önként elismeri és erről biztositja az ország karait és rendéit, hogy »sohasem fogja az országot és a kapcsolt részeket rendeletekkel vagy úgynevezett pátensekkel, melyek különben is az országnak soha egy törvényszékén sem fogadhatók el, kormányozni«. Hasonlóan rendelkezik az erdélyi 1791. évi VII. t.-cz., valamint biztosítékot képez e tekintetben ugyancsak az erdélyi 1791. évi VIII. t.-cz., a mely tartalmának teljesen megfelel a magyarországi 1790. évi XII. t.-cz.-nek. A Fejérváry-kormány által kibocsájtott és az autonóm vámtarifát, valamint a fentebb jelzett kereskedelmi szerződéseket életbeléptető rendeletei még külön szempont alá is esnek. A mi különösen az autonóm vámtarifára vonatkozó rendeletet illeti, ugy figyelembe veendők a következők:
