Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
1101. szám. 243 is, minden pontjaikban tartássók meg és az előbb emiitett minden visszaélés szűnjék meg. * Az 1630: XXXVIII. t.-cz. pedig a karok és rendek felpanaszolt azon sérelmeit sorolja tel, melyek arra vonatkoznak, hogy számos törvény ellenére a bányavárosokat most is a rendes joghatóság alól kivonják, sőt az országon kivül való törvényállásra és felelet adásra kényszeritik. Azért ezen törvény 3. szakasza azokat, a kik a szent korona jogainak kisebbítésére és sérelmére külföldi törvényszékhez mernek fordulni, ügyüknek örökös elvesztésében ós homagiumában marasztalja. Még tudnunk kell azt is, hogy az 1805 : V. t.-cz.-et alig másfél évtizeddel megelőzőleg, az 1790: XXXI. t.-cz. eltiltja a szerencsejátékot, különösen a faraós koczkajátókot és ugy intézkedik, hogy a pénzbüntetésben a feljelentő is részesitendő, a mi számos vádaskodásra adott okot. Az 1729 : V. t.-cz. a netán hamis vádaskodások szigorú megtorolhatása czóljából hozatott. Azt tartalmazza, hogy a király az ország karainak és rendéinek kérésére a sónak előbb fizetett árából a kősó minden egyes mázsája után harmincz krajczárt elengedett; kérik tehát a karok ós rendek, hogy azokat, a kik ezen rendelkezés ellen cselekednének és azon sóhelyeket, illetve sóraktárakat. a melyek ellenkezőképen cselekednének és különösen a jobbágyakat megkárosítanák, pénzbüntetéssel sújtsák, a sót pedig kobozzák el. Ha pedig valaki hamis feljelentést tenne, akkor a forbát büntetést alkalmazzák ellene, vagyis olyan büntetés alá essék, mint a milyen alá azok esnének, kik a tilalom ellen cselekedtek volna. Hogy a hamis feladások ós árulkodások, melyeknek megbüntetése az 1805 : V. t.^cz.-ben különösen intendáltatott, mily mérveket öltöttek már az előző századokban is és hogy a már idézett ujabb törvények mily törvényhozási előzményeken épültek fel, arra nézve még hivatkozom az 1567. évi'lX. t.-cz.-re, az 1604:XVII. t.-cz.-re és az 1604:XVIII. t.-cz.-re. Ezek a törvények pedig megerősítik azon felfogást, hogy az 1805. évi V. t.-cz.-nek meghozatalát a bányatisztek kihágásán kivül tényleg az úgynevezett kincstári és pénzügyi kihágások körül tapasztalt nagymérvű árulkodások és az ezek körül szükséges rendkivüli nyomozások és vizsgálatok tették szükségessé. Ezen törvények a következőket tartalmazzák : »Azt is megállapították, hog,y azokat, kik az összeírást bármi módon megháboiitani merészkednek, az 1550. évi országgyűlésen megszabott büntetéssel sújtják. ,1, §. És mivel többször megtörténik, hogy az adókivetők, vagy mások is, O Felségének valamelyik hivót, csupán gyűlöletből és rosszindulatból, némely költött okokkal, Ő Felsége előtt méltatlanul följelentik ós Ő Felsége az adókivetőknek az egyszerű ós hamis panaszára is az illetőnek a megidózését azonnal megparancsolja ; a mi által az Ő Felsége hiveit jogtalanul háborgatják: az ország karai ós rendéi (a császári és királyi Felség kegyelmes akaratának is a hozzájárulásával) ezúttal kifejezetten elhatározzák, hogy az adókivetők avagy mások, valamely méltatlan vádaskodást tesznek, ezeket forbát büntetéssel sújtsák, ugy t. i. ha ugyanazt a büntetést szenvedjék, a melylyel azokat kellett volna sújtani, a kiket méltatlanul vádoltak. Az 1604: XVII. t.-cz. » Minthogy olykor megtörténik, hogy Ő Felségének a hiveit némelyeknek az egyszerű feljelentésére vagy előadására királyi parancsokkal a hely31*