Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
1101. szám. I. A kormányvállalás és a kormányon maradás. Fejórváry Géza bárónak és kabinetje ministereinek kormány vállalása halomra döntötte az ujabb alkotmányos életünkben meggyökeredzett azon parlamentáris alkotmányunknak kifolyását képező elvet, hogy a végrehajtó hatalmat a király egy a parlamenti többségre támaszkodó és a nemzet egyetemét képviselő országgyűlésnek felelős ministerium által gyakorolja. A parlamenti támasz nélkül való, vagy a parlament ellen való kormányzás a felelősségnek elvét is illusoriussá teszi és nem egyéb, mint az alkotmányosság mezében kisértő, hova-tovább nyiltan jelentkező absolutismus. A Fejórváry-kormány röviddel azután vállalkozott a kormányzat átvételére hogy a nemzet az addig a parlamentben többséget képező szabadelvű pártot egy kis töredék hijával megsemmisítette és a lefolyt országos választásokban a szabadelvű párttal szemben állott szövetkezett ellenzéki pártokat, azoknak magatartását, politikai irányát, a nemzeti jogok érdekében kifejtett küzdelmeit helyeselve, többségre juttatta és midőn már egy kisebbségi ministerium állt a kormányzati ügyek ólén az ügyek ideiglenes továbbvitelére a király által megbizva, de már nélkülözve a parlamenti felelős kormányzás minden attribútumát ós kinosan vergődve a velük szemben álló szövetkezett parlamenti többségi pártoknak az egész törvényhozást uraló súlyának hatása alatt. Fejórváry Géza báró és ministerei olyan időben vállalkoztak a kormányzásra, a midőn a nemzet ezer éves állami léte alatt történelmileg fejlődött, szabadságküzdelmei által megszentelt, vértanúhalált szenvedett nagyjainak emlékeihez fűződő, az ősöktől örökölt hősiességgel, honfiúi hűséggel ós a multak hagyományaihoz való ragaszkodással, valamint a nemzet jövőjébe vetett bizalommal fentartott alkotmányára támaszkodva legszentebb és legvilágosabb jogaiért volt kénytelen sikra szállni a királyi hatalommal szemben. A nemzeti szuverenitás közjogi fejlődésünk azon alapvető igazságával vértezetten, hogy Magyarországon minden hatalomnak és minden jognak és igy a királyi hatalomnak és minden királyi jogoknak a forrása is a nemzet: minden honfi által fájdalmasan tapasztalt conflictusba került a királyi jogokat védő koronával. Ereznie kellett mindenkinek és át is volt hatva mindenki attól a tudattól, hogy a parlament és a király között létrejött ez az összeütközés azonnal megoldást nyert a király által is szentesitett parlamentáris alkotmányunk kidomborodó elvei ós eszméi szerint, ha a nemzet közakaratából kialakult többség végre átveheti az ország kormányzatát. Átveheti azon elvek szerint, a melyet e többség a lefolyt választásokon megkérdezett nemzet által is helyeseiten a
