Képviselőházi irományok, 1906. XXXI. kötet • 1041-1083., CLIII-CLXII. sz.

Irományszámok - 1906-1046. A pénzügyi bizottság jelnetése "az általános kereseti adóról" szóló 600. számú törvényjavaslat tárgyában

68 1046. szám. 1046. szám. A pénzügyi bizottság jelentése ,,az általános kereseti adóról" szóló 600. számú törvényjavaslat tárgyában. , A törvényjavaslat adózás alá von minden keresetet, mely ipari vag) üzleti tevékenységből, kereskedésből, szellemi foglalkozásból származik. Látnivaló tehát, hogy ezt az adót majdnem kizárólag azok fogják fizetni, a kik eddig a III. osztályú kereseti adóval voltak megterhelve. És itt mindjárt rámutatunk arra az óriási mérséklésre az adókulcsban, melyet ez a javaslat contemplál. Az eddigi III. osztályú kereseti adónak általános kulcsa 10% volt; a javaslat szerint 4°/o-ot fognak fizetni a szellemi foglalkozást űzők és 5%-ot azok, a kiknek foglalkozása tőkét feltételez. A mérséklés tehát ez utóbbiaknál az adónak 50°/o-át, az előbbieknél ennek 60%-át jelenti. S különös dolog, hogy ennek a szokatlanul nagy mérséklésnek puszta hírére is, nem általános öröm fogja el mindazokat, a kik ezzel az adóval meg voltak róva, hanem épen ellenkezőleg, szinte általánosan nyilatkozott meg az adók felemelése miatt a panasz. Nem az adókulcs nagymérvű leszállitását nézték, hanem a miatt aggodalmaskodtak, hogy ezentúl a keresetet, ha nem is fog kelleni teljesen bevallani, kevesebbet lehet belőle eltagadni mint eddig. Mert a jövedelem-eltitkolás sehol sem volt olyan általános, az adóerkölcs sehol sem mutatkozott egészen a bűnösségig oly lazának, mint épen ennél az adónemnél. Ha azok után a jövedelmek után kellene megitélnünk a nemzet keresetkópességét, melyeket adóalapul bevallottak, kétségbe kellene esnünk a nemzeti munka meddősége miatt; ha pedig a nemzet erkölcsi felfogására abból akarnánk következtetést vonni, hogy miként járunk el a kereset bevallása körül: úgy a legsiralmasabb Ítéletet kellene mondanunk. Az adóstatisztika adatai e tekintetben igazán szembeszökő jelenségeket tárnak fel. így például tudvalevő, hogy a kéményseprés a legjövedelmezőbb foglalkozások egyike, egy-egy jobb kerület apáról fiúra száll, az unokák hányados részletekben osztoznak a jövedelmen mint örökségen, s mégis Budapesten 1570 korona jövedelem volt az átlag, mely után a kéményseprő mesterek meg voltak adóztatva, vidéken pedig 604 korona. A banküzlet a dolog ter-