Képviselőházi irományok, 1906. XXXI. kötet • 1041-1083., CLIII-CLXII. sz.

Irományszámok - 1906-1046. A pénzügyi bizottság jelnetése "az általános kereseti adóról" szóló 600. számú törvényjavaslat tárgyában

1046. szám. 69 mészeténél fogva nagyobb tőke létezését feltételezi, s mégis volt Budapesten banküzlet tulajdonos, aki 200 korona jövedelem után volt megadóztatva; tehát állitólag' 200 koronából kellett lakást és üzlethelyiséget fizetnie és még azontúl meg is élnie. A közjegyzők jövedelme tudvalevőleg meglehetősen állandó, biztos és magas s ennek daczára volt olyan, a ki 200- 300 korona jövedelem után volt megadóztatva, s az országos átlag 2.290 koronát tett ki. Ügyvéd 76 volt olyan, a ki 100 korona és nem kevesebb mint 234 volt olyan, a ki 200 korona után fizetett adót. Az utolsó statisztikai adatok szerint 439.974 oly egyén volt az országban, a ki III osztályú kereseti adót fizetett, s ezek közül csak 32°/o fizetett 2.000 koronát meghaladó kereset után adót, s az országos átlag 360 korona 66 fillért tett ki. Ez adatok alapján valósággal azt kellene hinni, hogy a nemzet egész kereső osztálya koldulásra van utalva, mert annyi jövedelme sincs, a melyből a legnélkülözhetetlenebb életszükségleteket ki lehet elégiteni. Hogy a jövedelemeltitkolások ily általánosokká tudtak válni, annak okait már általános jelentésünkben is fejtegettük, de volt egy további oka is, a túlmagas adókulcs. Az állam a keresetnek 10°/o-át igényelte adó fejében, így p. o. az, a kinek 2.000 korona keresete volt (a mely összeg némely államban létminimum czímén adómentes) nálunk 200 korona kereseti adót fizetett, azonfelül 70 koronát általános jövedelmi pótadó, 10 koronát az országos betegápolási alap részére s mindezeken kivül fizette a községi adókat, egyházi szolgáltatásokat stb. Lehet érteni — ha menteni nem is, — hogy jövedelmét nem vallotta be. S ha ennek a javaslatnak nem lenne is semmi más kedvező eredménye, mint az, hogy javitó hatással lesz az adóerkölcsökre — a melyekkel bizony a közerkölcsök is összefüggnek — már akkor is a legnagyobb örömmel kellene azt üdvözölnünk. S hogy ezt a czólját elérhesse á javaslat, igen bölcsen kerüli a túlságos szigort. Némi szigorra igenis szükség van, mert hiszen másként — az adókulcs leszállitása folytán — nagyon meg fognak apadni az állam jövedelmei. De ez a szigorítás sohase válik vexatoriussá. így például nemcsak fentartj a az adóbevallási kötelezettséget', a mely megvolt eddig is, de azt sanctioval is ellátja s kötelezővé teszi a segédadatok (lakásbér, boltbér stb.) bemutatását. Megengedi az üzleti könyvekbe való betekintést is, de csak két esetben, ha t. i. azt, a fél maga ajánlja fel, s ha a bemutatott bejelentés aggályosnak mutatkozik, de mindkét esetben gondoskodva van róla, hogy a titoktartás megőriztessék. Fentartj a a javaslat a minimális nyereség tételét is, de azt nagyon mérsékelten felemeli. S a mint eddig a legtöbb adókivetés ezen az alapon törtónt, igen valószinű, hogy ezentúl is ezen az alapon fog történni. Fentartja a javaslat az autonóm adóztatás fontos elvét is, az adókivetést, ugy mint eddig, az adózó polgárok köréből alakitott bizottságokra bizza. A változtatás csak annyiból áll, hogy e bizottságok száma — a szükséghez képest — meg fog szaporittatni, s hogy a kivetés évenkint és nem három évenkint fog történni, hogy ez által is jobban az élethez simuljon adózási rendszerünk. Kétségtelen, hogy az adókulcs leszállitása folytán, nagyon lehet attól tartani, hogy az általános kereseti adó czímén ezentúl jóval kisebb lesz az állam bevétele, mint a mennyi eddig volt. Ugyanezért a kormány eredeti törvényjavaslata contingentálni akarta ennek az adónak végösszegét, még pedig 28 millió koronában, a mennyi ez adó fejében tényleg eddig is befolyt. Az érdekelt körökben azonban a contingentálás ellen oly nagy volt az ellen-