Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.

Irományszámok - 1906-1036. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése "a m. kir. állami számvevőszék jelentése az 1905. évi zárszámadásról, valamint az államháztartás, államvagyon és állami adósságok kezelése körül az 1905. évben szerzett tapasztalatairól" tárgyában

480 1036. szám. karunk tagjai ki vannak téve annak a veszedelemnek, hogy adott esetben a minister rendelkezései folytán a között kell választaniuk, hogy vagy tudva kell teljesíteniük törvényellenes parancsokat, vagy a parancs megszegése esetén ugyanazon minister által, kinek parancsát nem telj esitették, esetleg még állásuktól és igy kenyérkeresetüktől is fegyelmi utón elmozdíthatók. A bizottságnak az volt ezen eset tapasztalataiból merített véleménye, hogy az országgyűlés nem nézheti tótlenül annak lehetőségét, miszerint bármely minister alárendelt közegeit bármikor ezen súlyos dilemma elé állithassa. Ez a lehetőség, — a mint az itt tárgyalt eset is mutatja, — a minister rendelkezéseit az érvényesülés ereje tekintetében, szinte föléje helyezheti törvényeinknek, mert abba a kényszerhelyzetbe sodorhat egyes állami tisztviselőket, hogy saját existencziájuk megóvása érdekében tudatosan kell törvénytelen cselekedeteket teljesiteniök. Jüpen ezért a bizottság az itt tárgyalt esetből azt a következtetést vonja le, hogy az összes állami tisztviselők jogviszonyait törvényben szabályozó szolgálati pragmatika megalkotása a törvények iránti tisztelet és a jogrend sérelmének veszélyé nélkül tovább már nem halasztható. A nyugdíjak 1905. évben történt megállapításánál a zárszámadás-vizsgáló bizottság az 1905. évben működött kormány több olyan rendelkezését találta, a melyek ellentótben állanak azokkal az elvekkel, a melyeken nyugdíjtörvényeink nyugszanak. így a bizottság nem tartja törvényszerűnek a ministertanács 1904. évi deczember 10-ón kelt 36./M. T. jegyzőkönyvében foglalt határozatát, melynek alapján 1905. évi április 9-én kelt legfelsőbb elhatározással megengedtetett, hogy az 1900. év január hó 1-je előtt nyugállományba helyezett VH-ik és alacsonyabb rangosztályú vagyontalan honvéd havidíjasok nyugdíjuk 10°/o-ával, továbbá az ugyanazon időpont előtt nyugállományba helyezett, rangosztályba nem sorolt vagyontalan honvéd havidíjasok nyugdíjuk 15°/o-ával felérő nyugdíjpótlékban részesittessenek. Az 1875. évi LI. t.-cz. pontosan megállapítja a katonai személyek ellátási igényeit. E törvény 71. §-a ugyan megengedi, hogy »külön viszonyok beálltával« »kivételes eljárás« legyen követhető, ez a kivétel azonban oly mértékben, mint a fentidézett határozattal történt, nem gyakorolható. A mennyiben a koronát megilletné az a jogkör, hogy a nyugdíjasok egész csoportjára vonatkozólag elvi rendelkezésekkel általánosságban százalékokban kifejezett nyugdíj felemelést, illetve nyugdíj pótlókot engedélyezhessen, ez esetben tulajdonképen az a jogkör volna a királynak megadva, hogy a nyugdíjtörvény rendelkezéseit egyes kategóriákra nézve tetszése szerint egyoldalúan saját fejedelmi elhatározásával hatályon kivül helyezhesse. Minthogy pedig létező törvény hatályon kivül helyezése csakis a törvényhozás jogkörébe tartozhatik, ennélfogva a bizottság megállapíthatónak találta azt a tényt, hogy a ministertanács a törvény szelleme ellen cselekedett akkor, mikor Ő Felségének ilyen rendelkezést hozott javaslatba. A mi a ministertanácsnak azt az elvi jelentőségű határozatát illeti, mely szerint a ministereknél,—hacsak 3 évet töltöttek is ebben a minőségben, a ministeri szolgálatot megelőző törvényhatósági szolgálati idő a nyugdíjmegállapitásnál beszámítandó, — a bizottság osztja az állami számvevőszék elnökének 1905. évi jelentésében kifejezett azt a felfogását, hogy ez a határozat nem egyeztethető össze az 1885 : XI. t.-cz. 8. §-ának — időközben egyek-