Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.
Irományszámok - 1906-1036. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése "a m. kir. állami számvevőszék jelentése az 1905. évi zárszámadásról, valamint az államháztartás, államvagyon és állami adósságok kezelése körül az 1905. évben szerzett tapasztalatairól" tárgyában
1036 szám 481 iránt az 1907 : LIX. t.-cz. 7. §-ával hatályon kivül helyezett —• 9-ik bekezdésében foglaltakkal, a mennyiben ez a törvény az 1867. évi július 1-je óta törvényhatósági szolgálatban töltött szolgálati idő beszámítását kifejezetten csak annak javára engedélyezte, »a ki tiz évi állami szolgálatban áll s ez alapon állandó ellátásra tarthat igényt«. Minthogy a törvény a kérdéses szolgálati idő beszámítását nem minden nyugdíjra jogosultnak, hanem kizárólag azoknak engedélyezte, a kik tiz évig állami szolgálatban állottak s ez alapon tarthattak állandó ellátásra igényt, ennélfogva kizárta a törvényhatósági szolgálat beszámithatóságának jogkövetkezményéből mindazokat, a kik nem tiz évi állami szolgálat, hanem más alapon tarthatnak igényt állandó ellátásra, tehát épen a ministereket is, a kik állandó ellátásra tiz évnél rövidebb szolgálati idő alapján is jogosultak. Eltekintve ezen kétrendbeli, általánosságban tartott rendelkezéstől, a bizottság két konkrét esetben a nyugdíjak olyan megállapítását konstatálta, a melyek nyilván és kétségbevonhatatlanul a nyugdíjtörvény rendelkezéseinek megsértését jelentik. Ez a két eset a Perczel Dezső volt belügyminister ós György Endre volt földmívelésügyi minister nyugdíjainak megállapítása. Perczel Dezső volt belügyminister ugyanis négy évi belügyministeri szolgálat után még az 1899. évben 8000 korona törvényszerű nyugdíjban részesült. Az ezen ministeri szolgálatát megelőzőleg több mint 18 évi törvényhatósági szolgálati ideje nyugdíja megállapításánál első sorban a törvényhatósági szolgálat beszámithatóságának akkor elengedhetetlen előfeltételéül megszabott tiz évi állami szolgálat hiányában, másodsorban pedig az állami és törvényhatósági szolgálata között fennálló hét évi megszakítás következtében törvényes alapon nem volt beszámítható és nyugdíja eredeti megállapításánál nem is számíttatott be. Ezzel szemben 1905. évben a ministertanács egyrészt meghozta a fenti, már kifogás tárgyává tett azt a határozatát, mely szerint a ministerek számára három évben meghatározott minimális szolgálati idő minden egyéb jogi következményében is a tiz évi állami szolgálattal egyenlőnek tekintendő, másfelől pedig előterjesztést tett 0 Felségének abban a tekintetben, hogy Perczel Dezső évi nyugdíja — az állami és törvényhatósági szolgálata között fennálló megszakítástól eltekintve, — állapíttassák meg. Ezen az alapon Perczel Dezső 7360 korona többletben részesült, a mely illetmény többlet megállapítását a bizottság a fentebb már ismertetett okokból törvénybe ütközőnek tartja és annál inkább helyteleníti, mert ezen nyugdíjkedvezmény Perczel Dezsőnek nyugdíjazása után hat esztendővel, tehát nyilván nem állami alkalmazása körében kifejtett működése honorálásául eszközöltetett. Épen ilyen törvénytelen visszaélésnek minősítendő György Endre volt földmívelésügyi minister nyugdíjának megállapítása. György Endre mint minister összesen 4 hónapot és 13 napot töltött állami szolgálatban. Ez alapon tehát nyugdíjigénye egyáltalában nem volt. Mindennek daczára földmívelésügyi ministeri állásától való megválásakor számára évi 11.040 korona nyugdíj állapíttatott meg, azon az alapon, minthogy londoni gazdasági szakértői minőségben eltöltött szolgálata már ministeri kinevezését megelőzőleg kegyelemből nyugdíjra igényt adó állami szolgálatnak minősíttetett és egyidejűleg kegyelemből megengedtetett, hog3 7 a volt közmunka- ós közlekedési ministeriumban 1870—1878. fogalmazói minőségben eltöltött szolgálati évei, az ezen állásától való megválásakor nyert 2000 korona végkielégítési összegnek visszafizetése mellett, nyugdíjra jogosító szolgálati óvekül vétessenek számításba. Képvh. iromány. 1906—1911. XXX. kötet. 61
