Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.
Irományszámok - 1906-965. Törvényjavaslat a Szerbiával 1908. évi márczius hó 14/1-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
160 965. szám. kedvezményi záradék alól; mindamellett kimondatik, hogy' az egyenes adózás tekintetében a felek állampolgárai a saját nemzetbelieknél kedvezőtlenebb elbánásban nem részesülhetnek. A zárjegyzökönyv II. czikkének 1. pontja a gyógyszerész-üzletre és a kereskedelmi (tőzsdei) ügynökök üzletére, a házalásra és más, kizárólag vándoripar utján gyakorolt ipari tevékenységre vonatkozólag ugyanazon fentartást mondja ki, a mely valamennyi ujabb kereskedelmi szerződésben feltalálható, és a mely ezen iparágakat illetőleg a szerződő felek számára a teljes autonómia fentartását jelenti; a jelen szerződés e téren még tovább megy annyiban, hogy az emiitett korlátozást az üzletük folytatására nem jogosított biztosító társaságok ügynökeinek működésére is kiterjeszti. Ugyanezen zárjegyzökönyvi czikk 2. pontja szerint a hivatásos konzulok az egyenes adózás alól kölcsönösen fel vannak mentve; ki van azonban kötve, hogy ezen mentesség csak azon hivatásos konzulokat illeti meg, a kik működésük területén nem birnak állampolgársággal. A szóban forgó mentesség nem lehet nagyobb, mint a mely a szerződő felek diplomácziai képviselőit megilleti. A 3. pont az 1892. évi szerződésből vétetett át, azzal a megszorítással, hogy az útlevelek kivételes láttamozásának követelésére vonatkozó határozmány abból töröltetett; a jelenlegi szöveg szerint tehát a szabályszerű útlevelek rendszerint elegendők lesznek a másik fél területein az igazolásra és külön láttamozásra nem lesz szükség. A 4. és 5. pontok egészben a régi szerződésből vétettek át. A 6. pont a kettős megadóztatás eseteinek kizárását czélozza, a mennyiben megállapítja, hogy azon vállalkozók, a kik az osztrák-magyar monarchia két államának területein és egyúttal Szerbiában is működnek, csak az illető országban folytatott vállalat után, tehát csak egyszer adóztathatók meg; az adóztatás mérvére vonatkozólag pedig a saját nemzetbeliekkel való egyenlő elbánás lesz irányadó. A III. czikk az ujabb kereskedelmi szerződésekben általában érvényesülő azon elvet mondja ki, hogy az egyik szerződő fél állampolgárai a másik szerződő fél területein ugy a katonai szolgálat és az ezzel összefüggő összes közszolgáltatások alól (kivéve az ingatlanok birtoklásával vagy bérlésével járó katonai vonatkozású terheket), mint minden egyéb, a jogszolgáltatás és közigazgatás terén felmerülő hivatalos tevékenység alól fel vannak mentve; ezen mentesség nem vonatkozik azonban a saját honfitársak gyámságának (gondnokságának) elvállalására vonatkozó kötelezettségre. Ezen utóbbi kivétel a régi szerződésben nem foglalt helyet; tehát uj rendelkezés, mely azonban a gyakorlati élet és méltányosság követelményeinek tesz eleget. A IV. czikk első bekezdése szőszerint a régi szerződésből vétetett át; a második bekezdés annyiban változott, hogy a kereskedést vagy ipart nem űzőknél megrendeléseket gyűjtő kereskedelmi utazók megadóztatását illetőleg kölcsönösen a legnagyobb kedvezményi bánásmód mondatott ki, mig a régi szerződésben egyoldalulag Szerbia volt kötelezve arra, hogy utazóinkat e részben a saját nemzetbeliekkel egyenlő eoánásban fogja részesíteni. Az ezeii czikkben foglalt határozmányok közül még külön felemlitendőneR:
