Képviselőházi irományok, 1906. XXVII. kötet • 915-925., CXLVII-CLII. sz.

Irományszámok - 1906-916. Törvényjavaslat a borhamisitásnak és hamisitott bor forgalombahozatalának tilalmazásáról

36 916. szám. javaslat 3. és 4. §-aiban foglalt rendelkezések ellen némelyek azt hozták fel, hogy a must vagy a bor czukrozását, illetve szeszezését — szerintük — az okszerű phuzekezelés általában megkívánja. Ez azonban általánosságban véve, a mi hazai borainkra nézve, ma már elavult felfogás. Az a nagy átalakulás, melyen hazánk szőlőmívelése a phylloxera pusztításai következtében keresztül ment, azt eredményezte, hogy szőlőink ma már sokkal okszerűbben (a szőlőfajták helyes megválasztásával, nagyobb soros tőketávolsággal stb.) vannak ültetve és sokkal okszerűbb mívelésben részesülnek, mint a phylloxera fellépte előtti régi szőlők. E mellett a helyes szüretelés és okszerű borkezelés is sokat haladt az utolsó időben. Mindezeknél fogva ugy áll a dolog, hogy nemcsak hegyi boraink, hanem az uj homoktalaj u szőlők helyesen szüretelt és kezelt borai is rendszerint olyan magas szesztartalmat érnek el, hogy nemcsak nem igényelnek sem czukrozást, sem szeszezóst, hanem alkalmasak arra is, hogy az esetleg szeszezést igénylő gyengébb borokat ezen erősebb borainkkal való házasitás utján javíthassuk fel, vagyis a gyengébb borok szeszezését ilyen módon helyettesíthessük. A szeszezósre tehát elkerülhetetlen szükségünk — mint azt némelyek tévesen állítják —

; ma tényleg nincs. A kik ezt gyakorolják, azt rendszerint csak az olcsó áron összevásárolt silány síkvidéki boroknál alkalmazzák abból a czélból, hogy azokból a hegyi, vagy a jobb minőségű homoki borhoz hasonló italt állítsanak elő. Ezen eljárásnak a szeszezés további megengedésével való támogatása annál kevésbbó volna indokolható, mert ez — a mellett, hogy a jobb borok rovására történnék —- tág kaput nyitna a borhamisításnak. Különben azok, a kiknek e részben aggályai volnának, megnyugvást találhatnak abban, hogy Ausztriában, a hol pedig a szolőmivelősre nézve a viszonyok kevésbé kedvezők mint hazánkban, a múlt évben életbe lépett uj osztrák bortörvényben a szesz ós czukor használatára nézve lényegileg azonos intézkedések foglaltatnak azokkal, a melyek ezen törvényjavaslatban terveztetnek. Ezektől az intézkedésektől tehát nekünk annál kevésbé kell tartanunk, mert hazánk bortermő vidékeinek éghajlata kedvezőbb a bortermelésre, nálunk a szőlő jobban megérik és általában magasabb czukortartalmú mustot, illetőleg magasabb szesztartalmú bort ad, mint Ausztriában. Másrészt a borok szeszezósének eltiltása s a czukrozásnak a törvényjavaslatban tervezett korlátozása remélhetőleg azt fogja eredményezni, hogy az erősebb hegyi borok ára emelkedni fog, mert e borok iránt, a könnyebb és gyengébb borok feljavítása czéljából is, növekedni fog a kereslet. Ez pedig nagyon kívánatos, mert ez idő szerint éppen a jobb minőségű hegyi borok megfelelő áron való értékesítése jár a legtöbb nehézséggel. A törvényjavaslat 5-ik §-a nem kívánja a bor czukrozásának deklarálását, hanem csak oda irányul e § rendelkezése, hogy a czukrozott borra ne le gyen szabad olyan jelzőt használni, a mely a czukrozás megtörténtének elburkolását ós nyilvánvalólag a vevők megtévesztését czélozná. Azonos intézkedés foglaltatik az uj osztrák bortörvényben is. Édesbor készítése czéljából — a törvényjavaslatban tervezett rendelkezések szerint — ezentúl feltétlenül tilos lesz a mustot czukrozni, mert egyrészt erre nincs szükségünk, másrészt az ily módon előállított édes borok versenyétől védenünk kell tokaji asszúborainkat; végül a czukorral való édesbor készítés sok visszaélésre adna alkalmat és az ellenőrzést megnehezítené. A mazsolaszőlő használata — a tokaji borvidéken termett borok kivételével — a többi boroknál eddig meg volt engedve, akár édes bor készítésére, akár pedig másféle borok javítása végette