Képviselőházi irományok, 1906. XXVII. kötet • 915-925., CXLVII-CLII. sz.

Irományszámok - 1906-915. Törvényjavaslat a dunai és a szávai halászat védelme és kihasználása tárgyában Magyarország és Szerbia közt 1905. évi márczius 28-án Budapesten kötött egyezmény beczikkelyezéséről

915. szám. 9 idején lehessen hathatósan védeni és mert ez a védelem a mi halászati törvényünk szerint csupán egyes halfajokra vonatkozó tilalommal, a gyakorlatban kielégitő módon elérhető nem volt, a két hónapi általános tilalmat valamennyi halászati társulatunk önként felvette üzemtervébe s igy az nálunk minden jelentékenyebb halasvizben már tényleg érvényesül is. Szükségesnek tartottam az. általános halászati tilalom felvételét azért is, mert ha a speciális, csak egyes halfajokra vonatkozó fogási tilalmak megtartásának ellenőrzése már a belföldön is nagyobb nehézséggel jár, természetes, hogy .az ily közös vizeknél még nagyobb akadályokba ütköznék. Bár a szóban forgó tervezetnek csakis forma szerinti aláirása volt hátra, ez a formaszerű befejezés szerb részről felmerült akadályok miatt újból halasztást szenvedett, mig végre évek multával azon javaslatot tették, hogy az egyezménynek a szerb viszonyoknak inkább megfelelő szövegezése czóljából a két kormány megbízottai ujabb tárgyalásra jöjjenek össze. Ezek az ujabb tárgyalások 1905. januárban Budapesten folytak s azok folyamán sikerült végre oly megegyezést létesíteni, hogy a szerb kormány az általános halászati tilalom elrendelésére vonatkozó kötelezettséget vállalta, minek ellenében kilátásba kellett helyezni azt, hogy két meghatározott szerb állami vizafogó helynek ideiglenesen és kivételes üzembentartása ellen észrevételt tenni nem fogunk, mely megállapodás azonban nem az egyezményben, hanem a megbízottak által felvett jegyzőkönyvbe foglaltatott s annak érvénye az egyezmény ratificatiójától tétetett függővé. Az egyezmény szövegét szükséges volt lehetőleg összhangba hozni a magyar-rumán és a még előbb megkötött szerb-rumán egyezmények határozmányaival is, kivéve természetesen az általános halászati tilalmat, melyre az ellenőrzésszabta gyakorlati követelmények szempontjából feltétlen szükség volt. A megbízottak előzetes megállapodásait s az egyezmény szövegét mind a két kormány elfogadhatónak találta ós igy az egyezménynek aláírására a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával a tárgyaló megbízottak királyi felhatalmazást nyertek. Az egyezmény 1905. évi márczius hó 28-án Budapesten aláíratott. < Az egyezmény I. czikkéhez. Az egyezmény joghatálya a Duna ós a Száva tulajdonképpeni medrén kívül az ezekkel összefüggő ós természetes kiegészítő részüket képező mellékágakra, boltágakra, sőt árvízkor ennek tartamára, még a hullámterekre is kiterjesztetett. Főleg azt teszi ezt szükségessé, hogy azok a mellékágak, holtágak, sőt hullámterek, a melyek áradások alkalmával jutnak a főfolyóval állandó kapcsolatba, élettanilag a haltenyósztésre nagyobb jelentőségűek, mint maga a főmeder, a miért tehát azokban a halak csak ugy védelmezendők- mint a főmederben. Az egyezmény II. czikkéhez. E czikk megfelel a halászatról szóló 1888 : XIX. t.-cz. 23. §-a b) pontja alatt foglalt tilalomnak, oly eltéréssel mégis, hogy a hálószemüregekre vonatkozó rendelkezést valamennyi balfogó szerszámra kiterjeszti. KSpvh'. iromány. 1906—19.11. XXVH. kötet. 2