Képviselőházi irományok, 1906. XXVII. kötet • 915-925., CXLVII-CLII. sz.

Irományszámok - 1906-915. Törvényjavaslat a dunai és a szávai halászat védelme és kihasználása tárgyában Magyarország és Szerbia közt 1905. évi márczius 28-án Budapesten kötött egyezmény beczikkelyezéséről

10 915. szám. Csupán két eszközre, névszerint a keczére és a vlákra nézve tesz annyi­ban kivételt, hogy ezeknél mint legkisebb szembőséget 33/33 mm.-t követel. Ez a kivétel, tekintve, hogy kizárólag a kishalászok dolgoznak ilyen szer­számokkal, első sorban ezeknek az érdekeit szolgálja. Miután pedig a mai eszközeik szembősége is ugyanilyen méretű, a mellett mert tömegfogásra egyáltalában nem valók, a végső czél koczkáztatása nélkül továbbra is meg­hagyhatok ezen eszközök használatában. Az egyezmény III. czikkéhez. A III. czikk első bekezdése egyezik a magyar halászati törvény 23. §-a c) pontjával. A második bekezdés megállapítja, mi értendő a meder fél­szélessége alatt. A harmadik bekezdésben foglaltak, a kelepczeszerüen működő halfogási módok alkalmazását kivánják lehetetlenné tenni, a mit nem. is a főmederben, mint inkább árvízkor a mellékágakban szoktak űzni. Az egyezmény IV. czikkéhez. Ezen czikknek a kábitó, mérgező és robbanó szerek alkalmazására vonatkozó tilalma egyezik ugy a magyar, mint a szerb halászati törvénynek hasonló rendelkezésével. A halaknak lövéssel és szúrással való fogását ellenző tilalma ellenében a halászati társulatok üzemtervébe van nálunk fölvóve, melyek kivétel nélkül azért tiltják, mivel az ejthető sebek következtében nagyon sok hal tönkremegy anélkül, hogy a halász birtokba vehetné. Az egyezmény V. czikkéhez. Halászati törvényünktől eltérőleg, mint már fentebb is jeleztetett, ezen czikk nem fajták szerinti, de általános, tehát mindenféle halra, mindenféle eszköz használatára vonatkozó tilalmat állapit meg. Élettanilag a kímélet legszükségesebb az ivás és az ivadék kikelésének idején, a mely ingadozik ugyan az időjárás szeszélyeihez mérten, de tapasztalat szerint beleesik az április 10-től június 10-ig terjedő időszakba. Egyébként bizonyos, hogy a szaporodás és az életmód tekintetében egy­mástól lényegesen elütő tulajdonságú halakra nézve alig lehet oly általános tilalmat megállapítani, amely minden jogos igényt egyformán kielégíthetne. Arra kell tehát törekedni, hogy az egyazon körülmények között élő hal­fajták zömére nézve lehessen megfelelő időt találni, s ezalatt a kíméletet mentől teljesebbé tenni. Minthogy a halászatról szóló törvény értelmében a gazdaságilag fonto­sabb s a szóban forgó folyókban előforduló halfajtákra és rákra nézve ápril 1-től kezdődő június 15-ig (a ráknál május 15-ig) terjedő tilalom van meg­szabva, a tilalmi idő tartamát illetőleg az egyezmény födi ugyan a tör­vényt, — a kezdet és a' vég tekintetében azonban a viszonyok által indokolt eltéréseket állapit meg, de amire nézve a törvény 71. §-a nyujt alapot.

Next

/
Thumbnails
Contents