Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
50 901. szám. kerületében, de mégis az előirást nyilvántartó községen kivül lakó községi adózók tartozásainak a lakhely szerint illetékes községi elöljáróság által leendő beszedését pedig a kir. adóhivatalok ellenőrzése és felügyelete alá helyezem. Ezeket a tartozásokat egy összegben ezentúl a kir. adóhivatal is községenként nyilvántartaná, a beszedéssel megbizolt községnek erre szóló szállításait külön napló alapján átvenné, s azt az egyénenkénti könyvelés teljesitése végeit a kivetést előirt községnek megküldené. Az ellenőrzésnek ezen összpontositása állal abba a helyzetbe jutna a pénzügyi közigazgatás, hogy a függelék adófőkönyvek végeredményeit az adóhivatali kerületnek mindegyik községében bármikor költség és időpazarlás nélkül áttekintheti, s a hol hanyagságot és mulasztást észlel, annak elháritása tárgyában idejekorán intézkedhetik. Ez a megoldás egyúttal apasztani fogja a kir. pénzügyigazgatóságoknak a végrehajtás terén ma elkerülhetetlen nagytömegű teendőit is, mely az előirás helyén nem lakó adózókat terhelő tartozások behajtásának elrendelésében, megsürgetésében és folytonos ellenőrzésében fejeződik ki. Erre a munkamegtakarításra pedig — figyelemmel a jövedelemadó kivetésénél beálló munkatöbbletre — igen nagy szükség van. A kir. pénzügyigazgatóságoknál levő állami végrehajtóknak a kir. adóhivatalokhoz leendő beosztása, a hatáskör tágításának természetes következménye. Az 1877. évi XVIII. t.-cz. akképen rendelkezik, hogy a kincstár felperessége alatt, megindított ingatlanvégrehajtásoknak lebonyolítása a törvényhatósági tiszti főügyészek teendőit alkotja, a kiknek munkadíját azután az illető biróság a fennálló törvények értelmében állapítja meg. A tapasztalás azt igazolja, hogy ez a felmerülő perköltség akárhányszor nemcsak eléri, de meg is haladja az alapkövetelés összegét; ennélfogva nagyon is kívánatos, hogy az adóalany végromlását jelentő ingat lanvégrehajlás akképen foganatosittassék, hogy az minél kevesebb eljárási költséget okozzon és emésszen fel a vételárból. E végből a jelen javaslatban az ingatlanvégrehajtási eljárást akképen egyszerűsítettem, hogy a közigazgatási bizottság határozatával elrendelt végrehajtás, a határozat jogerőre emelkedése után, foganatosítás, illetőleg a végrehajtási zálogjog bekebelezése végett hivatalból közlendő a telekkönyvi hatósággal. Az árverést a pénzügyigazgatóság hivatalból kérné az eszményi bélyeg felszámítása mellett; a továbbiakban pedig szintén a pénzügyigazgatóság járna el díjtalanul. Ugy, hogy a tiszti főügyésznek közreműködése a jövőben csakis azokra az esetekre szorítkoznék, a midőn a bíróságnak netáni elutasító végzése ellen jogorvoslat használandó, vagy ha a végrehajtási eljárásból fejlődő perben a kincstár képviseletéről van szó. Fentebb már előadtam azokat a zavarokat, melyek a telekkönyv és a földadókataszter közötti dissonantiából kifolyólag az adóztatást bénítják és azt eredményezik, hogy igen sokszor más a tulajdonos a telekkönyvben és más a kataszteri birtokívben. Az 1875 : VII. t.-cz. 7. §-a szerint bár »a földadó a földbirtokot terheli és annak tényleges birtokosa által fizetendő*, — ingatlanvégrehajtást azonban csak a telekkönyvi tulajdonos ellen lehet vezetni. Ennélfogva az esetben, ha a telekkönyvi tulajdonos más mint a kataszterben felvett tényleges tulajdonos, az ingatlanvégrehajtást mind a kettő ellen meg kell inditmunk a szavatosság révén. Ámde igazságosan csak ugy járhatunk el, ha a telekkönyvi jószágtestnek pusztán azt a földrészletét adjuk el, melyet az adóhátralék terhel. Ily módon a telekkönyvi tulajdonos nem károsodik, mert ugyanabban a telekkönyvben felvett egyéb birtoka sértetlen marad. Ezt czélozza a javaslat 74. § a, különösen pedig annak c) pontja. Az 1883 : XLI.V. t.-cz. 88. §-a ingatlanok bírói eladásánál a kincstári köve-