Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

901. szám. 51 teleseknek három évi elsőbbségét az eredménnyel megtartott árverés napjától visszafelé számítja. >Ha pedig — mondja a törvény ;— az eredménnyel megtartott árverés megsemmisíttetik, az elsőbbség az első árveréstől számítandó, s a megsemmisített és az újból elrendelt árverés megtartásának napja között esedékessé vált adókat a tényleges birtokos, illetve hagyatéki gondnok, vagy az ingatlanok haszonélvezetének lefoglalása esetében a zárgondnok fizeti.« Az adókezelési törvénynek ez a rendelkezése nem volt életképes és igen sok zavart okozott a gyakorlati életben, miért is azt hatályon kivül helyeztem. Adótörvényeink értelmében ugyanis a földadó alanya csakis a tulajdonos lehet, feltéve, hogy ennek tulajdonjoga haszonélvezettel korlátozva nincs, a mikor a haszonélvező fizeti az adót. Minthogy ingatlanvégrehajtást csakis a tulajdonos ellen lehet vezetni, s minthogy ennek tulajdonjoga mindaddig fennáll, a mig a megtartott árverés jogerőre nem emelkedik, ennélfogva kétségtelen, hogy a végrehajtást szenvedett a jogerőre emelkedett árverés napjáig adóalanynak tekintendő és helyébe senki más nem léphet. Ez a helyes és minden további kételyt kizáró álláspont nyer kifejezést a javaslat 83. §-ában, mely egyúttal az 1881. évi LX. t.-cz. 189. §. b) és c) pontjának is megfelelő magyarázata és alkalmazása. Addig is, mig a hadmentességi díj gyökeres reformja progressiv alapon, a jövedelemadó életbelépte után — erre támaszkodva — megvalósulhat, ebben a javaslatban kellett gondoskodnom annak helyes kivethetéséről is. Az 1883 : IX. törvényczikk 2. §-a ugyanis a családtagok hadmentességi díjtételének nagyságát a családfő előző évi állami adójától teszi függővé, kimondván egyúttal, hogy az 1875 : XXIX. t.-cz. 2. és 4. §-a, illetőleg az 1875 : XLVII. t.-cz. 13. §-a irányadó arra nézve, hogy a díjköteles családfőnek vagy családtagnak tekintendő-e. Minthogy az adóreformban ezek a törvények hatályukat vesztik, a családfő és családtag fogalma újból szabályozandó, melyhez az alapot ezután csak a jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 3. §-a nyújthatja. Ez foglaltatik a javaslat 105. §-ában. A javaslatnak egyéb, a mai állapottal szemben kisebb-nagyobb változást jelentő rendelkezéseit alább, a részletes indokolás során fogom kifejteni. Az 1—6. §§-hoz. Az adókezelés nemcsak a közigazgatás szervezetével, hanem az egész adórendszerrel s ennek egyes tagozataival: az adónemekkel is összefügg. Egyes adónemek lényege és sajátossága a kivetés és beszedés külön módját követeli, melynek a közadók kezeléséről szóló törvényben kell közkötelező formában kifejezésre jutnia. A magyar egyenes adórendszer reformja, régi adók eltörlése és új adók behozatala, szükségképen maga után vonja az adóigazgatás reformját is. Az állami és az önkormányzati szerveknek az adóigazgatásban betöltendő feladatkörét s ebben különösen az adókivetésre s ennek előmunkálataira vonatkozó teendő.t a törvényjavaslat 1—6. §-«ii hozzák összhangzáiba az adóreform struktúrájával. Ennek követelményei szennt alakulnak át a közadök kezeléséről szóló 1883: XLIV. törvény egyes szakaszai ebben a törvényjavaslatban. így a javaslat 2. §-a az 1883: XLIV. törvény 14. §-ának módosított alakja. Lényeges változtatást fogial magában, a mennyiben az adókötelezettek és az adótárgyak általánosan minden adónemre kiterjedő összeírását megszünteti s ezzel a községi közegek adóügyi teendőit részben apasztja. A 3. §.; mely az adókivető fórumokat nevezi meg, az 1883: XLIV. törvény 11. §-ának helyét tölti be. E szerint a községi közegek ezentúl csak a földT