Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
901. szám. 49 Erre az intézkedésre kis- és nagyközségekben azért nincs szükség, mert itt az adófizetést a fél személyesen teljesiti a legkönnyebben. 4. Az 1883 : XLIV. t.-cz. 45. §-ának módosítását több törvényhatóság vetette fel. E szakasz szerint a községelőljáróság havonkint egyszer személyesen köteles az adót a naplóval együtt a kir. adóhivatalba beszállítani. Tagadhatatlan, hogy ez a kötelezettség a községekre igen nagy anyagi terhet ró, a mely a biró és jegyző napidíjában és útiköltségében fejeződik ki, a melyen mindenesetre segíteni kell. Minthogy a beszedett köztartozásokat naplók nélkül a kir. adóhivatalba beszállítani nem lehet, ez pedig a személyes átadáson kivül csak posta utján történhetik meg, kézen fekvő dolog, hogy a személyes beszállítás helyébe, — ott a hol helyben adóhivatal nincs, — csak a posta utján való beszállítás léphet. Ezt az álláspontot foglaltam el a jelen javaslatban is, mivel a cheque- és clearingforgalom igénybevételével leendő beszállítás a megvizsgálandó naplót nem juttatja el a kir. adóhivatalhoz. 5. Az adókezelési törvénynek a végrehajtási eljárást szabályozó része oly szorosan összefonódik a birói végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. l.-cz. számtalan rendelkezésével, hogy ez idő szerint önállóan a végrehajtási eljárás terén csak kétféle gyökeres módosításhoz nyúlhatunk. Ezek egyike: a kir. adóhivataloknak végrehajtási jogkörrel leendő felruházása, a másika pedig az ingatlan végrehajtási eljárásnak egyszerűsítése és olcsóbbá tétele. Az 1883 : XLIV. t.-cz. 52. §-a akképen rendelkezik, hogy mindazon adózóknak összes tartozásait, a kik adójukat közvetlenül a kir. adóhivatalnál fizetik, a főszolgabirák hajtják be. Alig szorul bizonyításra, hogy az 1883. évi XLIV. t.-cz. megalkotásától letelt 25 év alatt a szolgabírói hivataloknak munkaköre jelentékenyen megszaporodott; ennél fogva a szolgabírói hivatal személyzetének mindinkább kevesebb ideje jut arra, hogy az adóbehajtás terén felmerülő teendőit önmaga végezhesse ugy, hogy a főszolgabirák több esetben kénytelenek voltak az állammal szemben felszámított eljárási költségek terhére külön végrehajlót alkalmazni. E miatt több törvényhatóság a közel múltban azt indítványozta, hogy a szolgabírói hivatalok a végrehajtás teendői alul mentessenek fel, s ez a hatáskör ruháztassák a kir. adóhivatalokra (állampénztárakra). Horvát-Szlavonországok területén ma is ekképen rendelkezik az adókezelési törvény. Nem szorul bizonyításra, hogy az egyszerűsítésnek az a legtermészetesebb megoldása, hogy a behajtást szintén az a hivatal teljesítse, mely a könyvelést és adószedést is végzi. Ugyanis, ha figyelembe vesszük, hogy egy és ugyanazon követelésnek ki tudja hányszor történt kimutatása mily meddő munkával terheli ma a kir. adóhivatalt, akkor kétségtelen, hogy a kir. adóhivatalok hatáskörének ez a tágítása, illetőleg a legkisebb község elöljáróságának jogkörével egy alapra helyezése ezt a meddő munkát szünteti meg és majdnem abban a mérvben apasztja az adóhivatal teendőit, a mint a hatáskör tágítása azt növeli. E mellett ez a rendszer az egész vonalon tiszta, világos, a legkönnyebben ellenőrizhető eljárást teremt; s míg egyrészt az eddiginél jobban megvédi a kincstári érdekeket, addig másrészt az adózóra is előnyösebb, mert végrehajtás esetén a kir. adóhivatalnál minden tekintetben kimerítő felvilágosítást nyerhet, ha erre szüksége van. Ez a módszer lehetővé tette azt is, hogy a függelékadófőkönyvek vezetését a javaslatban egészségesebb alapokra fektethessem és az azokban szereplő több millióra rugó követeléseknek beszedését és behajtását a nagyon gyakori elkallódástól megmentsem. E végből azokat a tartozásokat, melyek más kir. adóhivatal kerületében hajtandók be, mint a melynek területén előirvák, a behajtás helyére illetékes kir. adóhivatal teendői közé sorozom; az ugyanazon kir. adóhivatal KejMi. iromány. 190®—1911, XXVI. kötet. 7
