Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről
48 901. szám. birtokoknak felosztását különösen hegyes vidékeken részint a talajviszonyok, a természetalkotta mívelési nehézségek, részint pedig például réteknél, legelőknél, erdőknél a közös gazdálkodásnak sikeresebb volta teszik egyenesen lehetetlenné. Ez által azonban adózás szempontjából nem jő létre olyan közös birtok, melynek adójáért a tulajdonosok egyetemleg szavatolnának, mert ezek az adóalanyok külön jogi személyt nem alkotnak, — pedig az együttes adózásnak a szavatosság úgyszólván mellőzhetetlen követelménye. A helyes adókivetésnek elengedhetetlen követelménye tehát a földadónak a részarányosak között leendő felosztása, mivel a jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 2. §-a értelmében szintén ennek az arányrésznek jövedelme vehető csak az azt megillető jövedelemadójának kimunkálásánál számításba. Az ilyen közös birtokoknál a kataszteri felvétel bár egy birtokivben történik, de a közös birtok együttes kataszteri tiszta jövedelme után eső adó az arányrészek szerint osztatik meg a kivetés során mindaddig, mig az egyes birtoktestek szétdarabolása tényleg megtörténvén, a végleges osztály a kataszterben is keresztülvezethető. Az ilyen külön jogi személyt nem alkotó közös birtokosok, sőt még a titkon feloszlott házközösségek adójának szétirásánál is —- az adóhátralékok rendezése óta — ezt a rendszert követjük már Horvát-Szlavonországok területén s ez a megoldás ott rendet és az adófizetésnél — az eddig észlelt torzsalkodás helyett — az érdekeltekben általános megnyugvást keltett. Az adózók érdeke, a jogilag nem létező szavatosságnak elkerülése követeli meg tehát az adónak szétirását. • 2. Budapest székesfőváros területén az adókezelés a városi adóhivatalnak kerületi osztályai szerint az 1893 : XXXIII. t.-cz. 23. §-a értelmében már elkülönítetett. Ezt az elkülönítést még csak azzal kell kiegészíteni, hogy mindegyik kerületi osztály a beszedett adót közvetlenül szállíthassa be az állampénztárba. Ennek analógiájára vettem fel a javaslatba a nagyobb városok adókezelésének körzetek szerint leendő elkülönítését is. A nagyobb városokban ugyanis az adófőkönyv akárhányszor 15—20 kötetből áll. Ilyen nagy adófőkönyvnek akként való lezárása, hogy az végeredményében az adóhivatal — mint ellenőrző fórum — könyvelésével egyezzék, a tapasztalat szerint majdnem lehetetlenség. A visszaéléseknek meggátlása, a kezelés terén is az egyéni felelősségnek előtérbe állítása és az ellenőrzésnek hatékonyabbá tétele végett van tehát szükség a kisebb körzetek alakítására, a melyek azután az adókivetést, könyvelést és behajtást önállóan látnák el. Költségkímélés szempontjából az adó beszedését ugyan egy városi pénztár is elláthatja, de ennek az adóbeszedési naplót körzetek szerint elkülönítve kellene majd vezetni. A helyes munkamegosztás szempontjából a gyakorlatban a városok legtöbbje ma is e szerint jár el, de elegendő törvényes alap hiányában tökéletlen módon. A megoldás tökéletesebbé tétele lenne tehát a reformnak tulajdonképeni feladata, a melynek gyakorlati kivitele legczélszerűbben rendeleti utón — a városi tanács közreműködésével — oldható meg. 3. A közóhajnak teszek eleget azzal, hogy a személyes befizetés fentartása mellett a) a kir. adóhivatalnál (állampénztárnál) egyénenként előirt köztartozásoknak, továbbá b) a rendezett tanácsú és a törvényhatósági joggal felruházott városok által beszedendő köztartozásoknak postatakarékpénztárt utón, a cheque- cs clearingforgalom igénybevételével leendő befizetését is javaslatba hozom. Ez által módot nyújtok a félnek arra nézve, hogy a személyes befizetésnek időt rabló, terhes kötelezettsége alól menekülhessen.