Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

901. szám. 47 a) mert az 1883: XLIV. t.-cz. a közadők kezelését az akkor még fennállott adófelügyelői intézmény szempontjából szabályozta, a mely intézmény az 1889. évi XXVIII. t.-czikkel megszűnvén, egyenes adóügyekben az állami közigazgatást az újonnan szervezett kir. pénzügyigazgatóságok ezen utóbbi törvény értelmében vették át. b) mert az egyenes adók reformjáról szóló, már előterjesztett törvényjavaslatokban az egyes adónemeknél a kivetési eljárás, sőt az általános kereseti adónál és a jövedelemadónál még a felebbvitel is az alaptörvényben lévén szabályozva, az 1883: XLIV. t.-czikknek vonatkozó rendelkezései önmaguktól megszűnnek; c) mert a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló törvényjavaslat nemcsak a felebbvitelt alakítja át és a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságában teremt uj forumot, de a kezelés egyéb ágazatában is mélyreható változtatásokat létesít, melyeket ebbe a törvényjavaslatba azért kellett felvenni, hogy — miután a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló javaslat Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki — ennek határozmányai az esetre, ha Horvát-Szlavonországok megfelelő autonóm törvényt hoznak, az egyöntetűség érdekében ezen országokra is kiterjeszthetők legyenek; végül d) mert maga ez a javaslat is, mig egyfelől alkalmazkodik az egyes adónemek reformjáról szóló törvényjavaslatok álláspontjához, addig másfelől önállóan az adókezelés terén részint mélyreható, részint pedig a gyakorlati élet által követelt kisebb-nagyobb változtatásokat létesít, ugy, hogy az 1883. évi XLIV. t.-czikknek igen kevés az olyan szakasza, mely módositás nélkül került át a jelen javaslatba. Eltekintve a fentebb már emiitett azoktól a módositásoktól, melyek különösen a felebbvitelt illetőleg a közszolgáltatások egyesitelt kezeléséről szóló törvényjavaslatból vétettek, s a melyeknek szükséges voltát annak a javaslatnak indokolásában már kifejtettem, a jelen javaslatnak az 1883: XLIV. t.-czikktől eltérő egyéb alapvető rendelkezéseit, illetőleg ujitásait a következőkben bátorkodom ismertetni. 1. A gyakorlatban eddig is általános elvül szolgált, hogy mindegyik önálló adózónak az adófókönyvben csakis egy számlatétele lehet, hogy azután az ahhoz kiállított egy adóívben fizesse le tartozását. Midőn a gyakorlatnak ezen helyes eljárását most törvényesítem, azt még két további rendelkezéssel is kibővítem. Az egyik, hogy közös háztartásban élő házastársaknak, vagy az egyik elhalt szülő helyébe lépett kiskorú gyermekeknek a másik szülővel közös birtokivben foglalt ingatlanaik után kivetett adók a családfő nevén egy adófőkönyvi tétel alatt írandók elő. Első sorban a feleség és a kiskorú gyermekek nem kapnának tehát ezentúl külön adóivet, hanem az adóelőírás az apa, mint családfő adóivében történnék. Corollariuma ez egyrészt a jövedelemadó háztartások szerint végbemenő kivetésének, másrészt pedig az adóreformot általában jellemző annak a törekvésnek, hogy a fejlődő élethez képest mindinkább komplikáltabbá váló adókezelés terén az adózót érdekeinek védelméhez a legkönnyebben eljuttassuk. Ez a czél vezetett az egy számlalap alá történő könyvelés kibővítésénél abban a másik esetben is, mely szerint, ha a föld- vagy házadó a közös birtokosok között •— részeik arányában — a kivetési lajstromban egyénenként felosztható, az egyes részesekre eső adó az alá a főkönyvi tétel alá veendő, a hol ugyanannak az adózónak egyéb adói már könyvelvék. Köztudomású dolog ugyanis, hogy különösen hagyatékoknál akárhányszor nem jő létre azonnal végleges osztály, hanem az örökösök a vagyon hányadrészeiben osztozkodnak csak meg, a végleges osztályt későbbi időre halasztva. E mellett ahányadrészes