Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.
Irományszámok - 1906-914. A kivándorlási bizottság jelentése a magyar királyi belügyminister által benyujtott "a kivándorlásról" szóló 818. számú törvényjavaslathoz
134 914. szám. 914. szám. * A kivándorlási bizottság jelentése a magyar királyi belügyminister által benyújtott, „a kivándorlásról" szóló 818. számú törvényjavaslathoz. Állami életünknek kétségkívül egyik legégetőbb ós leggyorsabban orvoslást kivánó betegsége az, a melyet kivándorlás néven ismerünk, s mely az utóbbi időkben nem sejtett mérveket öltött. Mindnyájan tudjuk, hogy a kivándorlók számának az a csökkenése, mely az utóbbi hónapokban beállott, jórészt tőlünk. független, a külföld, különösen pedig az Egyesült-Államok kedvezőtlen gazdasági viszonyaira vezethető vissza. E mellett azonban nem sxabad elhallgatnunk azt, hogy a magyar gazdasági életben legutóbb beállott változás, a mely az utolsó év szűk termelése mellett is nagy árakat tudott biztositani a munkáskezeknek és előbb ismeretlen intenzivitást adott a munkaki vánatnak, okvetlen hozzájárult egyrészt a kivándorolni vágyás csökkentéséhez, másrészt elősegítette a kivándoroltak visszatelepülését. Miután azonban a kivándorlás máig sem szűnt meg és könnyen bekövetkezhetik, hogy a külföldi gazdasági viszonyok javulásával újból erősödni fog, az a törvényjavaslat, melyet a magyar királyi belügyminister úr a képviselőház elé terjesztett s a mely a kivándorlás szabályozásával foglalkozik, nemcsak nagy fontosságú, hanem törvényerőre emelése sürgős nemzeti érdek is. Tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországból a betelepités mellett már a rég múlt időkben is volt bizonyos nem jelentéktelen kivándorlás, egyrészt Nyugat felé, másrészt pedig Rumániába. Ezzel a folyamattal szemben régi törvényeink tartalmaztak egyes gátló intézkedéseket, a melyek azonban a mostani időkhöz mérten teljesen elavultaknak mondhatók. Nem igen lehet csodálni, ha a kivándorlás a közlekedési viszonyok javulása mellett a legutóbbi évtizedekben, tehát az alkotmányos aera bekövetkezése óta csak erősödött. Ezzel szemben a kormányok és törvényhozás politikája sokáig a magára hagyás, a laisser faireben pontosult össze. A mint a szóban forgó törvényjavaslat megokolása kifejezi, régibb intézkedések nem karolták fel a kivándorlás egészét, azt inkább csak ötletszerűen kezelték. Az 1903-ik évi IV. t.-cz., a mely szakítva a múlttal, egységes és rész*
