Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-914. A kivándorlási bizottság jelentése a magyar királyi belügyminister által benyujtott "a kivándorlásról" szóló 818. számú törvényjavaslathoz

914. szám 135 letes törvény keretében igyekszik a kivándorlás kérdését szabályozni, nem áll a merev elutasitás álláspontjára. Vezető gondolata az, hogy azokat, a kik a kivándorlásra reá szánják magukat, az utazás alatt, sőt amenynyiben lehetséges azután is, bizonyos támogatásban és védelemben részesitse. Ezenkivül intézkedéseket tesz a kivándorlók kizsákmányolásának meggátlására, továbbá a könnyelmű kivándorlásra-csábitás ellenőrzésére. E törvényczikknek kiinduló pontja ós czólzata helyes volt és megfelelt azoknak a kívánalmaknak, a melyet a társadalom illetékes szervei magukóvá tettek. Sokan voltak még a beavatottak között is, a kik erősen remélték, hogy a szóban forgó törvónyezikkel sikerülni fog nemcsak a kivándorlók helyzetét javitani, s a magyar állam gondoskodása folytán őket régi hazájukhoz uj kötelékkel csatolni, hanem azt is, hogy ez utón apadni fog a kivándorlás, ós hazánk meg lesz óva a munkaerő csökkenésének közgazdaságilag hátrányos, máskülönben pedig sajnálatos következményeitől. Azonban ennek épen ellenkezője állott be. Mint mondottuk, főleg a tengerentúlra vándorlók száma fokozatos arányokban szaporodott. Erre vonatkozólag ideiktatjuk a ministeri megokolásból a következő adatokat: Amerikába vándorolt: 1900 évben . . . . . . . . 54.767 1901 » . 71.474 • 1902 » 91.762 1903 » ........ 119.944 1904 » ......... 97.340 1905 » . 170.430 1906 » ........ 185.337 1907 » ........ 203.332 egyén. Azaz a tengerentúlra vándorlók száma, a mennyire az hivatalosan konstatálható, épen a törvény megalkotását követő öt év alatt közel 800.000-re emelkedett. Ezen sajnos eredmény eléréséhez a kivándorlási törvény hézagain s az életben rosszul alkalmazott intézkedésein kivül kétségkivül legnagyobb mértékben járult hozzá az Egyesült-Államokban épen ez időben kifejlődött és épen nem szolid alapokon nyugvó iparos és kereskedelmi vállalkozás. A mint ilyenkor történni szokott, az egyes vállalatok üzemének kiterjesztése megdrágította a munkáskezet, emelte a munkaadókkal szemben a kivánatot és időlegesen ezreknek, talán százezreknek nyújtott oly keresetet, a melyekhez egyenletesebb, de biztosabb fejlődós mellett alkalom nem lett volna. Az előre látott fordulat a múlt év második felében következett el. Ekkor állt be az a visszaesés, a gazdasági életnek azon válságos helyzete, a melyhez foghatót keveset ismer a modern nemzetek gazdasági története. E válság, hatása még mindig érezhető és habár egészen bizonyos, hogy az Egyesült Államok gazdasági szervezete mellett a javulás gyorsabban következhetik le, mint Európában szokott, mégis bizonyodnak látszik, hogy egyhamar Amerika annyi munkást elnyelni ós oly munkab eket fizetni nem fog, mint megtette épen abban az időben, a melyre lünk idézett számok vonatkoznak. Szükségesnek tartottuk ezeket kiemelni azért, mert sokan az ellenkező nézetben vannak, pedig a körülményeknek alapos megfontolása szerintünk mindenkit kell, hogy arra a meggyőződésre vezessen, melyet a fentiekben kifejtettünk. Mindezek a tények azonban nem vonnak le semmit az előttünk