Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-899. A pénzügyi bizottság jelentése "a szeszadóról, valamint a szeszermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapitásáról és annak felosztásáról" szóló 896. sz. törvényjavaslat tárgyában

899. szám. 383 kiegyenlítést az átalányozási alapok mérsékelt felemelése utján nem nyer, ezeknél a főzdéknél, szemben a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékkel, melyek tényleges termeivényük után az adót teljes mértékben tartoznak fizetni, ismét jelentékeny adóztatásbeli egyenlőtlenségekre vezetne. Az átalányozást a már emiitett mértéken tul a javaslat csak azoknál a főzőkészülékeknél szigorítja, melyek a technika fejlődésének megfelelő berendezéssel birnak, valamint azoknál, melyeknek évi termelése 200 liter alkoholt meghalad. A mellett, hogy a javaslat a kisebb üzemi terjedelemmel bíró szeszfőzdéknél, — melyek közé tulnyomólag azok tartoznak, melyekben öntermesztett gyümölcs dolgoztatik fel, — az átalányozási alapokat csak mérsékelten fokozza, egyúttal a saját termésű gyümölcsöt feldolgozó szeszfőzdékre nézve a szeszadónak megváltás utján történő fizetését is változatlanul az eddigi módozatok mellett fentartja, minek következtében azon szesztermelők, kik csak saját termésű gyümölcsöt dolgoznak fel, csupán a szeszadó felemeJése által vannak érintve. Az adó tételeinek felemelése, valamint az átalányozási szabályoknak fentebb emiitett módositásai képezik egyúttal a javaslatnak pénzügyi szempontból legjelentősebb rendelkezéseit. A. szesztermelés kontingentálásának rendszerét tudvalevőleg az 1888. évi XXIV. t.-cz. léptette életbe azon czélzattal, hogy szesziparunknak a túltermelés által okozott válságos helyzetét szanálja. Ez a czél azonban a kontingentálás hatályának csak második évtizedében volt elérhető abból az okból, mert a szeszkontingens első megállapítása nem volt helyes s a fogyasztás tényleges szükségletét lényegesen meghaladta; továbbá pedig abból az okból, mert a kontingens ugyanazon mennyiségben tíz évre kiterjedő hatálylyal lett megállapítva, minek következtében az a fogyasztás változásaihoz képest nem volt leszállítható vagy felemelhető, miért is a fölös készletek gyakran keletkeztek. Minthogy a kontingens csak akkor felei meg rendeltetésének, ha a fogyasztás szükségletét szorosan megközelíti, azért ez a javaslat az összkontingens megállapításánál figyelemmel van a fogyasztásnak azon csökkenésére, mely az adó felemelése folytán bekövetkezni fog, s egyúttal csak egyetlen évre kiterjedő hatálylyal állapítja meg az összkontingenst; annak a fogyasztás tényleges szükségletéhez mért leszállítását vagy felemelósót pedig, mi évről-évre következhetik be, a pénzügyminiszterre bízza. Minthogy a kontingensnek ilyen szabályozása annak hatásának érvényesülését biztosítja, ennek következtében szesziparunk a túltermelés ellen az eddiginél hatásosabban lesz megvédve. Az ekként megállapított összkontingens felosztásával belső kapcsolatban áll a javaslatnak eddig még nem érintett ama két rendelkezése, melyek közül az egyik a fogyasztási adó két tétele közötti különbözet mértékét 20 fillérről felemeli 24 fillérre; a másik pedig a mezőgazdasági szeszfőzdéknek adott termelési jutalmakat 4 koronával az eddigi mórtéken alul leszállítja. Ezen most említett rendelkezéseknek a kontingenssel való belső kapcsolata azon alapszik, hogy a kontingentálás által lehetővé van téve a szesznek oly áron való értékesítése, mely a legkedvezőtlenebb viszonyok között termelőnek is költségeit teljesen megtéríti. Ha pedig a kontingens által ez biztosítva van, ugy nem áll fenn semmi ok arra nézve, hogy azon termelési költségek különbözetéért, mely az ipari ós mezőgazdasági szesztermelés között van, ugyanolyan jutalmak adassanak, mint jelenleg.