Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-899. A pénzügyi bizottság jelentése "a szeszadóról, valamint a szeszermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapitásáról és annak felosztásáról" szóló 896. sz. törvényjavaslat tárgyában
382 899. szám. alá eső szeszfőzdék két csoportja között kifejlődött adóztatásbeli egyenlőtlenség megszüntessék. Ezt az adóztatásbeli egyenlőtlenséget előidézte az a körülmény, hogy a termelési adó alá eső szeszfőzdéknél alkalmazott átalányszerű adóztatásnak egyik alapja, a szeszfőzőkészüléknek a törvényben meghatározott napi termelőképessége már nem felel meg többé a tényleges termelőképességnek, mert az ipari technika fejlődése folytán lehetővé vált az, hogy olyan legegyszerűbb szerkezetű szeszfőzőkószülókek használata mellett, melyeknél a törvény azt tételezte fel, hogy azokon naponkint csak három czefretöltós párolható le, tényleg 16—20 czefretöltés pároltatik naponkint le. Ennek következtében ezen emiitett szeszfőzdék az átalányozási rendszer mellett csak egy töredékét fizetik annak az adónak, mely tényleges termelésükhöz mérten a valóságban fizetendő volna. Ez a körülmény szükségessé teszi azt, hogy a szesztermelés átalányszerű megadóztatására vonatkozólag érvényben levő rendelkezések módosíttassanak. Szükséges ez azért, mert ez idő szerint az államkincstár azon adónak, melyet az 1899. évi XX. t.-cz részére biztositani czólzott, átlagban csak egyharmad részét kapja meg; szükséges továbbá azért, mert a ma érvényben levő s a tényleges helyzetnek meg nem felelő átalányozási rendszer az által is kárára van az államkincstárnak, hogy az adónak jelentékenyen kisebb részét juttatja neki, mint mennyi részt az ilyen szesz után visszatérít akkor, ha az a vámvonalon át kivitetik, illetőleg mint mennyit az Ausztriába, vagy Bosznia és Herczegovinába kivitt ilyen szesz után az emiitett országoknak megtérít De szükséges az átalányozási szabályoknak módositása még azért is, mert a ma elérhető nagy adómegtakarítás hazai gyümölcstermelésünknek is hátrányul szolgált az által, hogy külföldi gyümölcsnek feldolgozását is lehetővé teszi, a mint több szeszfőzde külföldről behozott szilvát jelentékeny mennyiségben tényleg fel is dolgozott. Mindezen emiitett hátrányok megszüntetése czéljából a javaslat a szesztermelési adóra vonatkozólag akként intézkedik, hogy a megadóztatandó alkohol mennyiségének megállapítására nézve ez idő szerint is alkalmazásban levő módozatokat, t. i. a főzőkészülék termelőképessége alapján való átalányozást, a megváltást, továbbá a szeszmérogép vagy gyűjtőedény alkalmazása mellett történő megállapítást a jövőben is fenntartja ugyan, azonban a főzőkészülék termelőképessége alapján való átalányozást szigorítja, másrészt pedig felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy a szeszmérőgép vagy gyűjtőedény alkalmazása mellett a termeivény tényleges mennyisége szerint történő adóztatást bizonyos esetekben akkor is alkalmazhassa, ha az illető szeszfőzde maga azt nem is kivánja. Az átalányozás szigorításánál azonban a javaslat nem megy tul azon határon, melyen belül gyümölcstermelésünk megfelelő értékesítése által érintett gazdasági, valamint az adó jövedelmezősége által érintett állampénzügyi érdekeink még méltányos védelmet találnak. Ezért a javaslat valamennyi egyszerű szerkezetű szeszfőzőkészüléknél, mindaddig, mig azoknak évi termelése 200 liter alkoholt meg nem halad, .az átalányozást csak annyiban szigorítja, hogy a naponkénti 3 töltés helyett 4 töltést vesz az átalányozás alapjául. Ezt a mérsékelt fokozást a legegyszerűbb azon főzőkészülékeknél is alkalmazza, melyek nem bírnak a technika fejlődésének megfelelő berendezéssel; a fokozás abból az okból alkalmaztatik ezeknél a főzőkészülékeknél is, mert egyrészt ezek is 3 töltés helyett tényleg legalább 6 töltést képesek naponkint lepárolni; másrészt pedig azért, mert a szeszadó tóteleinek felemelése következtében a szóban levő szeszfőzőkészülékek mellett elérhető adómegtakarítás is fokoztatik, mely ha megfelelő
