Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-886. Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről
158 886.'szám. tatás kötelező és minden nyilvános iskolában ingyenes.« Az átmeneti intézkedések öt évre haladékot adtak az ingyenes köztanitás érvényesítésére, mert a kantonok nagy többsége részint alkotmány változtatásra kényszerült, részint iskolatörvények és rendszabályok uj megállapítására. Az iskolázás biztosítására azonban a törvényhozás nem állapodott meg a tanulás ingyenességével. A lefolyt század utolsó negyedébén mind általánosabban elterjedt az a meggyőződés, hogy a tankötelezettség megvalósításának, az egyetemes iskolázásnak egyik múlhatatlan feltétele, hogy minden gyermek, a legszegényebb is, rendelkezzék a szükséges tankönyvekkel és iskolaszerekkel. A kantonok egymásután gondoskodtak törvényben róla. Glarus, a kis hegyi kanton, a mely minden más államot megelőzött, a társadalmi törvényhozás terén is gyári törvényével, volt az első, mely előbb (1873) az iskolaszerek, majd (1885; a tankönyvek ingyenes szolgáltatását törvénybe iktatta. Az intézkedések ugy történtek, hogy minden tanköteles gyermeknek vagy az állam költségén — így Bázel város, Genf, Thurgau, Zug, Szt-Gallen — vagy a községén — igy Solothurn, Zürich, Külső-Appenzell — vagy mindkettőjükén, Glarus, Bazelvidek, Vand, Neuschatel szolgáltatják ingyen a szükséges taneszközöket, — vagy igy a többi kanton — gondoskodnak gyámolitásról, ugy hogy mindenki olcsó áron és legalább a szegények ingyen juthassanak hozzájuk. Ez intézkedés nyomban megindult — mintegy természetes következéseképen annak a meggyőződésnek, hogy a gyermeket tekintve nem annyira kötelessógteljesitósről van szó, hanem jogérvényesítésről, arról a jogról, melylyel a nemzet minden tagja részt követelhet a közművelődós áldásaiból — a gondoskodás részben hatósági, részben társadalmi utón a gyermekek megfelelő élelmezéséről és külső ruházásáról, egyáltalán oly intézmények létesítéséről, minők például a szünidei telepek — melyek a gyermekek testi, lelki épségének, minden nevelés ós oktatás ez alapjának, állanak szolgálatában. Svájcz ebbeli példája elhatott azóta más határokba, és remélhetőleg elteijed vele a belátás, hogy nem puszta könyörületesség az alapja, nem csupán a nyomor enyhítése, társadalmi igazságtalanságok kiegyenlítése a czélja, hanem a nemzeti erőnek gyarapodását ós a néplélek erkölcsi közösségének fokozását várhatni tőle. . 19. Hazánk. Talán nem érdektelen felemlítése annak a körülménynek, hogy a hazai törvényhozásnak is már első izben, midőn alkalma nyilt a népnevelés kérdésének rendszeres megvilágítására, nem feledkezett meg az oktatás ingyenességének fontosságáról. Az 1791. országos ülésből kiküldött bizottságnak törvényjavaslata a nemzeti nevelés általános alapelveinek rendszeréről, 3. pontjában határozottan fogalmazza: »A végre, hogy az oktatás bárhol a közoktatási intézetekben ingyenes legyen, az elemi iskolák a községek külön gondjaira bizandók«. Az 1827. regnikoláris bizottság eltérő szövegezése törölte ugyan javaslatában az oktatás általános ingyenességét, s a népnevelés tárgyában kiküldött kerületi választmány javaslata is (1843) a tanítás pénzügyében szükségét látta külön rendelkezni akként, hogy az a népiskola-tanító biztosította jövedelméhez tartozik (hónaponként négy K, de a szülő vagy gyám, kinek két gyermeke vagy gyámoltja jár egyszerre ugyanazon helyben elemi iskolába, mindegyiktől csak felét fizeti), de egyúttal intézkedik, hogy a szegények gyermekei vagy gyámoltjai helyett a tanitáspénzt a tanítónak a község fizeti s azokat tanulási szerekkel is az látja el; azonban az első törvényjavaslat az elemi oktatásról, melyet a felelős minister a törvényhozás elé terjesz-
