Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-886. Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről

886. szám. 155 tom alapelvéből folyik, hogy az olyan iskoláknak, a melyek eddig a felvételi díjat nem könyvtári czélokra fordították, az ebből a forrásból elmaradó jövedelmét, a melyre szükségük van, kárpótoltassanak. Ezen jövedelem kárpótlásául a fentebbi kimutatás 4-ik tétele alatt 280.000 korona átalányösszeget vettem számításba. Mielőtt javaslatom részleteit megokolnám, szükségesnek tartom megismertetni, hogy a nyugati államokban az elemi népoktatás ingyenes volta mily részben van megvalósítva. 1. Ausztria. A birodalmi törvény (1869 május 14.) a tandíj megtartását vagy eltörlését az egyes tartományi törvényhozás körébe utalta. Jelenleg a tizenhét közül csak öt tartományban szednek még tandíjat: Cseh- ós Morvaország, Szilézia, Isztria, Tirol; a többiben a tandíjat országos törvénynyel megszüntették. A hol a tandíjat megtartották, ott majdnem mindenütt ugy intézkedtek, hogy a helyi községi hatóság azt a személyi járandóságokat fedező (kerületi ós tartományi) pénztár számára beszolgáltassa. A helyi hatóság határoz a tandíj elengedése körül is, azonban a megfelelő összeget sajátjából kell pótolnia és beszolgáltatnia az illetékes pénztárba; különben akként is intézkedhetik, hogy az egész tandíjat egy meghatározott átlagösszeggel megváltja. 2. Poroszország. Ámbár már az alkotmányi alaptörvény (1850 január 31.) utolsó pontjában elhatározta, hogy a nyilvános népiskolai tanítás ingyenes legyen, mégis a tandíjak eltörlését csak a népiskolai terhek megkönnyítéséről hozott törvény (1888 Június 14.) rendelte, midőn a tanitói fizetések dolgában közelebb meghatározván az állami járulókot, egyúttal ezen járulék fejében és arányában megkívánta az addig szedett népiskolai tandíjak megszűnését, 3. Szászország. Az iskolák fentartása, minden dologi és személyes költség fedezése teljesen községi ügy. A törvény azért megengedi, hogy tandíj szedhető, és az a szülők vagyoni állapota szerint különböző. Nagyobb városokban vannak azonfelül szegény szülők gyermekei számára külön kerületi iskolák, melyekben tandíjt nem szednek. 4. Bajorország. Az iskolák állítása községi ügy (1861 november 10. törvény, 1. §.) s e szerint a költségek fedezése, dologi és személyi kiadásoké egyaránt, a községek feladata. Tandíj általában dívik ós a tanitófízetésnek legfőbb forrása. A tandíj elengedéséből eredő hiányt a községi pénztár pótolja, sokhelyütt azonban megszüntették már a tandíjt és községi pótadóval helyettesitik. 5. Württemberg. A népiskolák ellátása és fentartása első sorban községi ügy. Szükség szerint tehát, mielőtt pótadó szabatnék, tandíj szedendő; megállapítása, emelése vagy esetleg megszüntetése a kerületi hatóság engedélyétől függ. 6. Baden. Minden község tandíjat szedhet, mert bár a tanítók fizetését az állam szolgáltatja, a község e czélra a tanitói állások, a lakosok ós a tanulók száma szerint megállapított átlagot fizet az állampénztárba. A tandíj-felmentés okozta hiányt is a község pótolja pénztárából. Különben általános a törekvés a tandíj megszüntetésére. 7. Hessen. A nyilvános iskolák fenntartása elsősorban a községek ügye, evégre tandíj szedhető a kormány által engedélyezett összegben, azonban a legtöbb városban ma már ingyenes lett a népoktatás. 8. Francziaország. A franczia ujabb törvényhozás tervszerű rendezettsó20*