Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-846. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. t.-cz. módositása és kiegészitése tárgyában" beadott 567. számú törvényjavaslatra vonatkozólag

846. szám. 423 nem segit. Az 1881 : LX. t.-cz. 172. §-a szerint ugyanis, ha több jószágtestnek vagy ugyanazon jószágtesthez tartozó különböző birtokrészleteknek egyike az árverésen oly áron adatott el, hogy a végrehajtató ez által követelésére kétségtelenül kielégítést szerez: a további árverés felfüggesztendő. Ennek a rendelkezésnek alkalmazásával megtörtént, hogy több jószágtest vagy ugyanazon jószágtesthez tartozó több birtokrószlet közül az első sorban árverés alá bocsátottért oly nagy vételárt Ígértek, hogy a további árverést föl kellett függeszteni; a vételár befizetése azonban elmaradt ós a végrehajtást szenvedővel összejátszó vevő a csekély bánatpénz elvesztése árán az árverést hosszú időre kihúzta. í A bizottság ennek következtében a visszaélések meggátlására két irányban vett fél rendelkezést a javaslatba. Első sorban a bánatpénz megfelelő megállapítása végett e § második bekezdésében a ministeri javaslat rendelkezésének módosításával kimondta: •»A bánatpénz összegét a bíróság a körülményekhez képest és a végrehajtató által e részben tett javaslat figyelembe vételével állapítja meg. Ez az összeg a kikiáltási árnak 5°/o-ánál kisebb és 20^/o-ánál nagyobb nem lehet.« A másik irányban a bizottság a javaslatba felvett új 23. §-ban az 1880 : LX. t.-cz. 170. §-át olykóp egészíti ki, hogy kötelezi a vevőt, hogy az árverésen a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt nyomban az általa igért árnak ugyanannyi százalékáig egészítse ki. A ministeri javaslat e §-ának harmadik bekezdése a kincstárra, mint árverelőre nézve ldmondja, hogy bánatpénzt letenni nem köteles és abban az esetbén, a melyben az árverelö a törvény értelmében a bánatpénzt elveszti, az árverelö kincstár a telekkönyvi hatóság felhívásának kézhez vételtől 8 nap alatt a bánatpénznek megfelelő összeget bírói letétbe helyezni köteles. A bizottság ezt a rendelkezést következőkép egészítette ki és módosította: >>A kincstár, mint árverelö bánatpénzt letenni nem köteles. Nem kötelesek bánatpénzt letenni az 1889 : XXX. t.-cz. 10. §-ának második bekezdése alapján adómentes záloglevelek kibocsátására jogosított és Budapesten székelő részvénytársaságok és szövetkezetek, valamint az 1898 : XXIII. t -ez. alapján alakult központi hitelszövetkezet a javukra elzálogosított ingatlan elárverezésénél. Abban az esetben, a melyben az árverelö a törvény értelmében a bánatpénzt elveszti, az e §. szerint a bánatpénz letétele alól felmentett árverelö a telekkönyvi hatóság felhívásának kézhez vételétől nyolez nap alatt a bánatpénznek megfelelő összeget bírói letétbe helyezni köteles.« E kiegészítés okai a következők : A bánatpénz letétele alól már ma is fel vannak mentve az OsztrákMagyar Bank, a Magyar Földhitelintézet ós a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete. Az Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztályának az 1899. évi XXXVII. t.-czikkhez csatolt módosított alapszabályai ugy intézkednek, hogy a bank jogosítva van minden az ő javára elzálogosított ingatlan elárverezésénél a megállapított bánatpénz letevése nélkül árverelni (11. §. f) pont és 48. §. a) pont). Hasonló rendelkezést tartalmaztak e bank jelzáloghitel osztályának korábbi, az 1887 : XXVI. czikkhez csatolt alapszabályai, a melyeknek ide vonatkozó rendelkezéseit az 1889 : XXX. t.-cz. 1. §-a a Magyar Földhitelintézetre, az 1898 : XI. t.-cz. 1. §-a pedig a Kisbirtokosok Országos Fölhitelintézetóre is kiterjesztette. A bizottság indokoltnak találta, hogy a felsorolt intézeteket megillető ezt a kedvezményt megadjuk az 1876 : XXXVI. t.-cz. határozmányaihoz képest jelzálogüzlettel foglalkozó mindazoknak a részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek is, a melyeknek tartalékalapja