Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.
Irományszámok - 1906-821. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak hálózatán szükséges épitkezési beruházások és beszerzendő forgalmi eszközök költségeinek, továbbá az állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezéséről
821. szám. 25 Fentiek szerint tehát összesen kereken 4,210.000 koronát tesz az az összeg, a melyre az 1904. évi XIV. törvény czikkel a galánta—zsolnai II. vágány munkálataira engedélyezett 18,000.000 koronával szemben szükséges volt, illetőleg e nagy munkálat teljes befejezéséhez még szükséges lesz. Egy harmadik tétele a 3. §-ban emiitett összegeknek a marosvásárhely— szászrégeni vasútvonal megváltása. A m. kir. államvasutak hálózatának kibővitóséről, vasúti ós más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről szóló 1904. évi XIV. törvényczikk 2. §a alapján felhatalmazást nyert a kormány arra nézve, hogy a marosvásárhely—szászrégeni helyi érdekű vasutvonalát az 1880. évi XXXÍ. és az 1888. évi IV. t.-czikk alapján, esetleg az ezekben a törvónyczikkekben felállított elvektől eltérőleg az elsőbbségi részvényeknek évi járadék alapján, a törzsrészvényeknek pedig névértékben való beváltása utján az állam részére megválthassa. Ugyan e törvény 6. §-ának utolsó bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a marosvásárhely - szászrégeni h, é, vasút megváltására és a törvényben tárgyalt többrendbeli beruházásokra engedélyezett 153,040.000 K összhitelen felül további 1,460.000 K vehető igénybe, ha a törvény 2. és 3, g-ában megállapított felhatalmazások foganatositásánál, ennek az intézkedésnek a szüksége felmerül. Ennek az intézkedésnek szüksége tényleg felmerült abban az időpontban, a mikor a székely körvasutnak utolsó részlete is munkába vétetett. Ennélfogva az emiitett törvényes felhatalmazás alapján a pénzügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrral egyetértésben tudomására adtam a nevezett h. ó. vasúttársaságnak, hogy a tulajdonát képező vasutvonalat minden tartozékával együtt a magyar állam részére 1907. évi szeptember Itó 1-ével beálló joghatálylyal megváltom és ugyanazon a napon a jókarban átadandó pályát az állam tehermentes birtokába veszem. Egyben értesítettem a h. ó. vasút részvénytársaságot, hogy a megváltási árat az 1880. évi XXXI. t.-cz. 2. §-ának második bekezdésében foglaltak, úgyszintén -az 1888. évi IV. t.-cz. 10. §-ának utolsó bekezdése alapján fogom megállapítani és az ekként megállapítandó összeget a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. Ily alapon történt a megváltási ár megállapítása 1,777.268 K 84 f. öszszegben, mely összeg az 1904. évi XIV. t.-czikkben előrelátottal szemben 317.268 K 84 f. túllépést mutat. A vasutvonalat 1907. évi augusztus hó 3i-én éjfélkor a magyar állam tulajdonába tényleg átvettem és a megváltási árat a részvénytársaság rendelkezésére bocsátottam. Jóllehet, a megváltási összeg szigorúan az idézett törvények értelmében állapíttatott meg, a társaság mégis további igényeket támasztott, melyekkel azonban elutasítottam, minek következtében a társaság említett további igényeinek érvényesítése végett a közigazgatási bírósághoz fordult. A 3. §-ban felvett összegek utolsó tételét a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságtól az 1907. évben megvásárolt 3.175 teherkocsi vételárát képező 11,692 920 K 60 f. teszi. • ~" m , m ^ e5 ^ a vezetésem alatt álló kereskedelemügyi ministerium 1908. evi költségvetésének indokolásában is már részletesen előadni szerencsém volt, az 1907. óv folyamán is észlelt rendkívüli forgalom fokozott igényeinek kielégítéséről, felelősségem tudatában, minden megengedett módon kellett gondoskodnom, nehogy a m. kir. államvasutak kocsihiánya következtében az Képvh. iromány. 1906—1911. XXIV. kötet. 4
