Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.
Irományszámok - 1906-821. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak hálózatán szükséges épitkezési beruházások és beszerzendő forgalmi eszközök költségeinek, továbbá az állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezéséről
26 821. szám. országnak az a gazdasági kára, a mi az 1905., de még az. 1906. évben oly nagy mértékben érezhető volt, még nagyobb mértékben jelentkezzék, mint a a hogy tényleg jelentkezett. Minthogy pedig a hazai kocsigyárak az 1907. évi XXIX. t.-cz. alapján történt megrendeléssel már is teljesitő képességük határáig voltak foglalkoztatva, sőt a megrendelt kocsik nagy részének szállitását is csak az 1908. évre, egy kis részét pedig még csak az 1909. évre vállalták, minthogy továbbá külföldön sem voltak hajlandók kocsirendelést rövid határidőkre elfogadni, kölcsönkocsik igénybevételétől pedig, az e téren szerzett káros tapasztalatok folytán tartózkodni kivántam: a kocsihiány sürgős kielégítésére azt az egyetlen módot kellett megragadnom, mely a fenforgó körülmények között egyedül lehetségesnek és e mellett a leggazdaságosabbnak is kinálkozott. Ez a mód a külföldön forgalomban levő hazai gyártású kocsiknak vétel utján való bevonása volt. Elfogadtam tehát a pénzügyminister úrral egyetórtőleg a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságnak azt az ajánlatát, mely szerint az államvasutak szabványai szerint épített, eddig külföldön futott 3.175 darab különböző typusu teherkocsiját hajlandó eladni a m. kir. államvasutaknak. Az ajánlat elfogadásával meg volt adva a lehetőség, hogy az államvasutak kocsihiányát, ha nem is teljesen, de lényegesen s a mi fő, sürgősen enyhitsem, mert a társaság az államvasutak által megjelölt typusu kocsikból már 1907. év deczember hó 1-től 1908. január hó végóig 1.541 darabot volt köteles rendelkezésre adni, 1908. év október hó végéig pedig feltétlenül a további 1.634 darabot rendelkezésre adni köteles. A kocsik vételárára nézve a pénzügyminister úrral egyetórtőleg és a ministertanács jóváhagyásával 11,692.920 K 60 f-ben egyeztem meg. E megoldás pénzügyi szempontból is igen előnyösnek mondható, miután ekként a kocsik átlagos egységára csak 3.682 K 80 f, holott uj megrendelés esetén a legutóbbi (1907. évi XXIX. t.-cz. alapján törtónt kocsirendelós) egységárak alapján egy kocsi, beszámitva a megfelelő kopási százalékot, átlag 4.507 koronába kerülne. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy az esetleg újonnan rendelendő kocsikat még hosszú beszállitási idők is terhelik, megnyugvással véltem ezen — a m. kir. államvasutak ós közvetve hazai közgazdaságunk érdekében fekvő s pénzügyileg is előnyös — ajánlatot elfogadhatónak. A megállapított és a fentiek szerint elég méltányosnak mondható vételár mellett legnagyobb fontossággal a kocsik átvétele volt, hogy azok tényleg csak oly állapotban legyenek, a mit a kocsik korának megfelelő természetes kopás megenged, mert azt kikötöttem, hogy csak ezt fogadom el. E részben kikötöttem, hogy a kocsik átvételének egyenkint és bizottságilag kell történnie a vasúti ós hajózási főfelügyelőség egy tagjának vezetése alatt, mely bizottságban az államvasutak, mint vevő ós a vasúti forgalmi részvénytársaság mint eladó egy-egy taggal van képviselve, fentartva vitás esetekre a kereskedelemügyi minister egyoldalú döntését. Az eladó társaság szállitási kötelezettségeinek eleget tett és egyetlen esetben sem vált szükségessé a részemre fenfcartott egyoldalú döntés jogának gyakorlása. A mi pedig a beszállított kocsik állapotát illeti, arra nézve tájókozásu megjegyezni kivánom, hogy 1908. évi február hó 28-áig mindössze 1.550 kocsi szállíttatott be, melyeknek vételára 5,909.567 korona, az egyes kocsikon bizottságilag megállapított hiányokért a vételárból levonatott 230.613
