Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-820. Sziklai Ottó inditványa, illetőleg törvényjavaslata a pozsony-országhatárszéli helyi érdekű villamos vasut engedélyezéséről

820. szám. 455 Az a czél tehát, hogy ez jövőre is megmaradjon. Meg is marad; először a megszokásnál fogva, másodszor ha Wienbe is Pozsonyba is egyaránt mehet az emiitett vidékbeli, akkor azt választja, a mi neki olcsóbb és a honnan gyorsabban megfordulhat. Wienbe 50—60 kilométernyi utat kell megtennie, Pozsonyba 10—20-at, oda 70—90 perez, ide 15—25 perez kell neki. Tehát Pozsonyból megfordulhat annyi időn, mint Wienbe ér. Hogyha Wienbe viszi áruját eladásra, akkor megszokja ott a bevásárlást? De hisz nem szoktak mindent vinni, hanem küldeni. Miért kellene annak ugy lennie, miért szokna meg, miért hagyná el a pozsonyi piaezot, a pozsonyi vállalkozókat, mikor innen könnyebb és kevesebbe kerül az anyagnak odaszállitása? Mikor Wienben nagyobb költséggel, nagy lakás és üzleti bér, drágább munkabérért dolgoznak, mint Pozsonyban, tehát a jó munka ott is drága, még drágább, mint Pozsonyban, a gyári selejt olcsóbb ugyan, mint itt, de hitványabb is. Ez a vasút emelné Pozsony idegenforgalmát, de nem annyira wieniekre lehet számítani (mert azok a hegyi vidéket szeretik), oda pedig gőzmozdonyu vasúton járnak, mert az a vöröshid előtt megállva, a leggyönyörűbb völgybe, a szép vidék közepébe szállítja a kirándulókat. Más város még az állam támogatását is vasúti kedvezmény és más czímen veszi igénybe, Pozsony ezt nem kéri: a villamos vasút »az államnak egy fillérébe sem kerül! De nemcsak Pozsonynak lesz a vasút hasznára, hanem az országnak is. Magyarországnak eddig is, most is az a törekvése, hogy minél több útja legyen a nyersterményeknek külföldre és igy Ausztriába szállítására. Soha sem ellenezte azt az ország, sőt sok költséggel megteremtette, Széchenyi óta mostanáig, a becs—pozsonyi—pesti első vasúttól a legujabbig. Csak ez a kis vasút lenne az országnak vesztére, gazdasági kárára ? A pozsonyi kereskedelemnek is ugy, mint az országnak, a mezőgazdasági terméknek Ausztriában, különösen Bécsben, értékesítése volt legjövedelmezőbb ága. Ez lendítette a nyugoti országrészben a mezőgazdasági művelődést és az annak termékét feldolgozó ipart. Iparfejlesztésére rendkívüli hathatós eszköz a vasúti és vizi közlekedés üzeme és a díjszabás. A helyes vámtarifa némileg oótolja a vámot. Ha sikerül ezen a vasúton nekünk megfelelő díjszabást nyerni, akkor ezzel közgazdaságunknak igen becses szolgálatot tettünk. Ez megvan ennek a vasútnak engedélyokmánya és a vállalkozóval kötött szerződésben, amint azt az okmányok ismertetésével bebizonyítottam. Csak azt tartom még szükségesnek, hogy a Tauberrel kötött üzletkezelési szerződés 11-ik §. eredeti fogalmazását fogadjuk el, mely a magyar vonalrész számára még államosítás esetén is biztosítja a kikötött díjszabási jogot. Az előbbi kereskedelmi ministerek egyike törülte azt az intézkedést és a 11. §-t ugy rendelte módosítani, hogyha vagy a magyar, vagy az osztrák rész megváltatnék, akkor a további megállapodás a jelen szerződésben foglalt határozmányok lehető figyelembe vétele mellett, az illető vonalrész államának tartatnak fenn. Hazánk érdeke azt parancsolja, hogy minél kevesebb befolyást engedjünk kivitelünkre a külföldnek. Jól mondja a pozsonyi ipar- és kereskedelmi kamara véleményes jelentésében, hogy a vasút — az érdekéltek vezetésével — függetlenül szolgálná a mi forgalmi érdekeinket. Ugyanis Ausztria a brucki, a marcheggi vonalat és az osztrák északi vasutat