Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-793. Törvényjavaslat a vízi beruházásokról

144 793. szám. helyezéséről szól, a melyek az utóbb idézett törvényczikkel engedélyezett Összegből 1907. év után megmaradó részek fedezésére vonatkoznak. A mi az 1895. évi XLVI1I. t.-czikk emiitett szakaszai megjelölt rendelkezéseinek hatályon kivül helyezését illeti, ennek kimondása annálfogva szükséges, mert az ezen törvénynyel engedélyezett hitelösszeg az 1907. évi költségvetésbe felvett 6,000.000 K-val és az ezenfelül 1907. évben a pénztári készletekből igénybe vehető 1,5000000 K-val teljesen kimerül. A mi pedig az 1894. évi III. törvényczikk 2. és 3. §-ainak hatályon kivül helyezését illeti, ennek megokolására nézve van szerencsém az alábbiakat előadni. A Tisza és Bodrog mellékfolyó folytatólagos szabályozási munkálatairól, valamint a Ferencz-esatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről szóló 1894. évi III. törvényczikkbe, az annak 2. és 3. §-ban foglalt rendelkezések, a képviselőház pénzügyi bizottságának javaslatára vétettek fel, a mely javaslat megtételére pedig az szolgáltatott okot, hogy a hivatali elődöm által előterjesztett törvényjavaslathoz tartozó indokolásba és az azt kiegészítő kimutatásba a Tiszánál tervezett partbiztositási munkálatokból egyesek olyanokként voltak feltéve, mint a melyek az érdekelt ármentesitő társulatok által, az államnak a vízjogi törvény 46. §-a értelmében való hozzájárulásával lesznek létesítendők. A tervezett partbiztositási munkálatok egy részének ez a minősítése ugy a vízügyi, mint a pénzügyi bizottságban felvetette azt a kérdést, hogy a vízjogi törvénynek akár 46., akár pedig 116., vagyis inkább 114. §-a kellő alapot nyujthat-e arra, hogy a tervezett partbiztositási munkákból egyeseknek végzésére a társulatok köteleztessenek, illetőleg, ha azokat az állam foganatosítaná, a költségek viselésébe az érdekelt társulatok bevonassanak. Az ezen kérdés tárgyalásánál felmerült különböző szempontok és nézetek mintegy kiegyeulitést nyertek a pénzügyi bizottságban történt megállapodásokkal és az ezek folyományaként — a bizottság 1893. évi márczius 22-ikén tett jelentésében — előterjesztett javaslattal. A pénzügyi bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy miután a vízjogi törvény 113. §-a alapján ha nem is partbiztositási, de egyébnemű, a védöművek megvédésére alkalmas munkálatok teljesítésére a társulatok határozottan kötelezhetők, miutáu továbbá oly helyeken, hol a társulati védöművek partszakadások által támadtatnak meg, a védelem a leghatályosabban partbiztositási munkálatokkal eszközölhető, nem lehet méltánytalannak tartani, hogy az ilyen munkálatokhoz legalább is oly összeggel járuljanak hozzá, mint a mennyit más, kevesebb költséggel járó módon való védelmezés igényelt volna; szükséges azonban, hogy egyfelől a társulat ily mérvű és értelmű hozzájárulására a kellő törvényes alap megteremtessék és a törvényjavaslatban foglalt munkálatokra nézve úgy az állam, mint a társulatok kötelezettségei pontosan és szabatosan körülirassanak, másfelől pedig, hogy a társulatok hozzájárulási kötelezettségeiből származó vitás kérdések eldöntésére hivatott biráskodási hatóság megállapittassék. Ebből az álláspontból kifolyólag irányult a pénzügyi bizottság javaslata arra, hogy a törvényjavaslat a szóban forgó 2. és 3. § okba foglalt rendelkezésekkel kiegészíttessék. Megemlítendő még, hogy a törvénybe igy jutott rendelkezések kiegészítést nyertek a közigazgatási biróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-czikk 59. §-a által, a melynek 6. pontja értelmében az 1894. évi III. törvényczikk 3. §-a alapján hozott ministeri határozatok ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. Az 1894. évi III. törvényczikk 2. és 3. §-ában foglalt rendelkezések létrejöttének a fentebbiekben ismertetett körülményeit is tekintetbe véve és mérlegelve a törvénynek — az 1. és 2. §-ok egybevetése útján — kidomborodó