Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-793. Törvényjavaslat a vízi beruházásokról

793. Szám. 145 intenczióját, megállapítható, hogy a szóban forgó rendelkezések csakis az idézett törvény tárgyát képező és azzal végrehajtani engedélyezett munkálatokra vonatkoznak és nem tekinthetők általános, a törvény tárgyát képező munkálatok körén túl hatálylyal birhatóknak. Ennélfogva és miután az 1894. évi III. törvényczikkel engedélyezett folytatólagos tiszaszabályozási munkák már végrehajtást nyertek és az ország folyóin — közöttük a Tiszán is — végzendő további szabályozási munkák iránt új törvénynek kell intézkednie: az idézett törvényczikk 2. és 3. §-ai tulajdonképen már ez okból veszítik hatályukat. Ennek daczára mégis szükséges — minden félreértés kikerülése, illetőleg a teljes tisztázás okából — a kérdéses rendelkezések hatályának megszűnését kifejezetten is kimondani. Felmerülhet ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy nem volna-e indokolt e rendelkezéseket a jövőre is fentartani, vagyis inkább a Tiszavölgyi társulatok körén tul kiható általános érvényességgel kiterjeszteni, mert hiszen aligha maradhatna meg az, hogy ilynemű rendelkezések csak egy folyó völgyére szorítkozzanak. E kérdés elbírálásánál első sorban mindenesetre annak kell figyelembe jönnie, hogy az 1894. évi III. törvényczikk ezen speciális rendelkezéseit — mint azt fentebb kimutattam — oly különleges költségszámítási okok idézték elő, a minők ezúttal nem forognak fenn, továbbá, hogy az ország összes jelentősebb folyóvizein teljesítendő szabályozási munkákra vonatkozó, későbben alkotott 189-5: XLVIII. törvényczikkbe hasonló rendelkezések nem vétettek fel. De főleg azért nem lenne indokolható e rendelkezések fentartása, mert elvileg egészen tisztán áll az, hogy az állam, — ha oly munkálatot végez, a melyből mások is hasznot húznak, vagy a melynek következtében idegen földbirtok értéke növekedik — a vízjogi törvény 40. és 43. §-ai alapján épen ugy igényelhet a haszonban részesülőtől, tehát vízi társulattól is, haszonarányos hozzájárulást, mint a hogy ez mindenki előtt, ki másnak is hasznot hajtó vizi munkálatot foganatosít, nyitva áll — nyitva áll pedig a hajózás és tutajozás szempontjából való érdekeltség esetén az állammal szemben is. A vízjogi törvényen alapuló ily hozzájárulás iránti igények felett — emeltessenek azok akár az állam részéről, akár más által — a vízjogi törvény 157. §-ában engedélyezési ügyekben való eljárásra kijelölt első- és másodfokú hatóságok illetékesek határozni, panasz esetén pedig az 1896. évi XXVI. törvényczikk 57. §-ának 1. és 2. pontjai értelmében az közigazgatási bíróság hivatott dönteni. Hogy az 1894. III. törvényczikk megalkotása alkalmával az akkor szóban forgott munkák költségeihez való társulati hozzájárulások kérdése nem a vízjogi törvény fentebb említett általános érvényű határozmányai alapján, hanem azoktól eltérő módon nyert rendezést, ennek okát az is képezte, hogy akkor még a közigazgatási bíróságról szóló törvény nem létezett s igy különleges biztosítékok kerestettek a végrehajtani tervezett munkálatok körül az államéval szembe kerülhető társulati érdekek védelmére. Világosan feltünteti ezt az a körülmény, hogy a pénzügyi bizottság — a mikor javaslatában annak a szükségére utalt, hogy a társulatok hozzájárulási kötelezettségéből származó vitás kérdések eldöntésére hivatott bíráskodási hatóságot kell megállapítani, — hangsúlyozta, hogy erre a czélra legalkalmasabb lenne a felállítandó közigazgatási bíróság, — addig is azonban a földmívelésügyi minister lenne ezzel megbízandó, de egyfelől — miután a minister a társulatokkal szemben érdekelt félnek is tekinthető — ki kell mondani, hogy minden ügyben, határozathozatal előtt, a Tiszavölgyi társulatok központi bizottságát halgassa meg, K'épvh, iroin'ány. 1906—1911. XXHI. kötet. 19