Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-793. Törvényjavaslat a vízi beruházásokról
798. szám. 135 Maros folyónak nemcsak Konop alatti egész szakaszát, hanem a Konop—Piski közti szakaszát is a szabályozás keretébe bevonni indokoltnak mutatkozik. A jelzett czélokból végrehajtandó munkálatok kivitelére a vonatkozó tervek szerint 12,100.000 korona szükséges. A tervezett szabályozás által 343 kilométer vizi ut volna előállítható. Hogy a Marosnak csegéző hajózása a költségek között nem szerepel, annak okai a következők: A vonatkozó tervek szerint a Maroson a torkolattól Piakiig 44 duzzasztóművet és ugyanannyi hajózó csegét kellene megépiteni, egy-egy ily duzzasztómű és csegének költsége, tekintettel arra, hogy tutajsurrantóval és hallépcsővel is el kellene azt látni — legkevesebb l 1 / 2 millió koronára irányozható elő. A Maros csegéző hajózása tehát az érintett 12 millión felül még 60 milliót jóval meghaladó befektetést igényelne. A mig azonban a megkezdett irányban a partok megkötése, a meder szabályozása és a folyó mellékvölgyeiben az óriási kiterjedésű vizmosások folyamatba tett megkötése és befásitása meg nem történik, addig a Maros csegéző hajózásának kérdésével komolyan foglalkozni nem lehet. De ettől teljesen eltekintve még előzetesen az a kérdés is tisztázandó, vájjon nem lehetséges-e kevesebb költséggel a Maros völgyében egy oldalcsatornát építeni, mint a csegéző hajózást berendezni? Azokból a tanulmányokból, melyek a Marosból kivezetendő öntöző-csatornák tárgyában végeztettek, az tűnik ugyanis ki, hogy Paulistól lefelé az oldalcsatorna kevesebbe kerülne és czélszerübben volna létesíthető, mint a Maros csegéző hajózásra való berendezése. A Paulis fölötti szakaszon ily tanulmányok nem történtek, de itt sincs kizárva, hogy az oldalcsatorna olcsóbb lesz a folyó csatornázásánál. A nagy költségen kívül ezeknél az okoknál fogva kellett a Maros szabályozásának folytatását azon az alapon tervezni, a melyen az megkezdetett. Az eddig elért eredmények az adott viszonyok között teljesen kielégítőknek mondhatók. Nevezetesen Konöptól Aradig a szabályozás már megvan mintegy 70 kilométer hosszú szakaszon és Makótól a torkolatig hasonlóan vagy 30 kilométer szakaszon. Ezen munkálatokkal a Maros tutajozása teljesen biztosítható és a lefelé való hajózás is normális kis vizek idején 70—80 czentíméter mélyen gázló hajókkal elérhetővé válik. Ez a helyi forgalom szempontjából igen hosszú ideig a kívánalmakat ki fogja elégíthetni. Mindenesetre sokkal jobb volna, ha mérsékelt költségek árán, ugy mint a Tisza többi mellékfolyóin, a csegéző hajózást a Maroson is be lehetne rendezni, — azonban ez idő szerint erről le kell mondani és egyelőre a szerényebb eszközökkel elérhető eredményekkel megelégedni, annál inkább, mert a duzzasztó-műves hajózás rendkívül megnehezítené, sőt a duzzasztás idejében időszakonkint lehetetlenné tenné a Maroson való szabad tutajozást és az ily módon végrehajtott szabályozás felső határától a fát hajókra kellene átrakni, illetőleg a tutajokat vontatni, mint ez a csehországi csatornázott Elbén és Moldván is történik. . . Végül megemlítem itt, hogy a Marosnak Piskitöl Marosvásárhelyig 245 km. hosszban való szabályozására és hajózhatóvá tételére is elkészültek a tervek; és hogy az erre szükséges költségek mintegy 30 millió koronát tesznek ki. Természetes azonban, hogy addig, mig Piskitöl a torkolatig terjedő szakasza a folyónak rendezve nem lesz, a Piskitöl fölfelé való szabályozás sem kerülhet napirendre. XV, A Sió csatornázása és a Balaton. A Balaton 80 kilométer hosszúságával és 10 négyszög mérföldet meghaladó vizterületével egészen különálló medenczét alkot, melybe hajóval sem bejutni, sem onnét kijutni ez idő szerint nem lehetséges.
