Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-793. Törvényjavaslat a vízi beruházásokról

793. szám. 103 I. A Duna. A Dunán az 1885. évi VIII., 1893. évi XVI. és 1895. évi XLVIII. t.-cz. alapján jelentékeny szabályozási munkák hajtattak végre, a nélkül azonban, hogy a legszükségesebb teendők is elvégeztethettek volna. Tetemes munkára van még szükség, hogy a Dunához ármentesitési és vizlefolyási szempontból, nemkülönben forgalmi és hajózá?i tekintetekből fűződő érdekek kielégíttessenek és a jéglevonulási viszonyok annyira javíttassanak, hogy jégtorlódások képződésének lehetősége a természet engedte határok közt elhárittassék. A) Felső-Duna. A Felső-Dunán, a Dévénytől Dunaradványig terjedő 130 km. hosszú folyamszakaszon, a jövőben végzendő munkák két kategóriába sorozhatok; az elsőbe esnek az 1885. évi VIII. t.-cz. alapján létesített szabályozási műveknek fentartására és kiegészítésére szükségesek, a másodikba pedig azok, melyeknek a kisvízi medernek a hajózási igényeknek megfelelő rendezése és ezzel kapcsolatban a hullámtéri holtmedrekben mozgó közép és kisviz lefolyásának szabályozására kell irányulniok. Mindenekelőtt a kisvízi meder létesítésének, vagy a hol az a hajózás igényeit kielégitöleg meg van, annak megtartásának kérdését kívánom tárgyalni. A dévény-kiskeszi-i folyamszakaszon a mederalakulásnak igen beható észlelése és tanulmányozása kétségtelenné tette, hogy mindazon folyószakaszokon, a melyeken a középvizi utat határoló szabályozó művek vonalozása a folyam természetének megfelelő kanyarulatokban vezettetett és a mely szakaszokon a Duna kisvize egységes mederben együtt tartva lefolyik, ott a meder önmagától ugy hajózási, mint a viz lefolyásának és a jég levonulásának szempontjából oly kedvező módon képződött ki, hogy a hajózás által igényelt 2 méternél nagyobb vízmélység a legkisebb viznél is mindenkor megvan és ezen folyamszakaszok a homorú partokon fekvő partvédezeteknek állandó fentartásán kivül előreláthatólag nem igényelnek semminemű más szabályozási munkát. Mig a folyam azon szakaszain, a melyeken részint a költségek miatt, részint egyéb okokból nem sikerült, vagy nem lehetett a középvizi medret ugy vonalozni, a mint a szabályozás folytán megváltozott folyam későbbi beágyazására és az állandó nagy kavicshordalék mozgására való tekintettel megkívántalott volna és a mely szakaszon esetleg még a folyam kisvize a főmeder mellett holtmedrekben is talált megosztva lefolyást: apadó viznél a folyósodor egyes kanyargörbületének a másikba való átmeneténél magasan fekvő gázlók jelentkeznek, a melyeken a kisviznél fellépő 16—1 "8 méter vízmélység a hajózás igényeit nem elégíti ki és nem fogja különösen kielégíteni akkor, ha az osztrák Dunán, a magyar határtól Bécsig, az elhatározott szabályozással a 2*0 méteren felüli vízmélység biztositását elérni sikerülend. A Duna ezen részének kisvízi, esetleg középvizi medrét kiegészítő szabályozással oda kell fejleszteni, hogy a folyó sodra és a meder alakulata ugy képződjék ki és állandósuljon, hogy a meder, illetőleg a sodorvonal kanyarainak irányváltozásánál képződő gázlók feletti vízmélység alkalmas legyen a hajózás igényeit teljesen kielégíteni. A medernek ilyen szabályozása végrehajtatott 1899. évtől kezdve, a változó mederviszonyok mindenkori figyelembe vételével, a körtvélyes-vajkai folyamszakaszon és a dévényi szakaszon eddig teljes eredmény-