Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-626. A pénzügyi bizottság jelentése "az államadósságok után a magyar szent korona országai által vállalandó évi járulék tárgyában létrejött egyezményhez kötött pótegyezményről" szóló 590. számú törvényjavaslat tárgyában
626. szám. 4^ 62t>. szám. A pénzügyi bizottság jelentése „az államadósságok után a magyar szent korona országai által vállalandó évi járulék tárgyában létrejött egyezményhez kötött pótegyezményró'l" szóló 590. számú törvényjavaslat tárgyában. Mikor 1867-ben a kiegyezés létrejött, a magyar nemzet nem ismerte ugyan el azt a kötelezettséget, hogy az abszolút kormány által csinált és mintegy 5.000 millió koronát kitevő államadósság egy része őt is terhelné, mindazonáltal méltányossági okokból elhatározta, hogy ez adósságok terheinek egy részét egy-egy állandó járulékkal magára vállalja. A kérdés rendezésére országos bizottságok lettek kiküldve, ugy Magyarország, mint Ausztria részéről. Az összegre nézve, melyet Magyarország évente fizetni fog, létrejött a megállapodás, mely később csak kisebb helyesbbitést szenvedett. Magyarország azonban abból az elvi álláspontból indulva ki, hogy ez adósság őt igazságosan nem terhelheti, csupán egy változás alá nem eső járulék fizetésére kötelezte magát, ellenben annak megállapításába nem ment bele, hogy magábói az adósság tőkéjéből reá mennyi esik. Magára az adósságnak valamikor történendő visszafizetésére vonatkozólag csak annyit tartalmaz a bizottságok jegyzőkönyve, hogy az a kamatláb alapján fog annak idején megtörténni. A német bizottság azonban — eltérően a magyartól — belevette a jegyzőkönyvébe azt is, hogy a kamat alatt azt a jövedelmet kell érteni, mely a járadékadó levonása után hátramarad. Ennek alapján lett azután beterjesztve á két törvényjavaslat, az egyik a magyar országgyűléshez, a másik az osztrák Reichsrath-hoz. Az osztrák Reichsrath bizottsága, melyhez a törvényjavaslat előleges tárgyalás czéljából utasítva lett, azt a módosítást tette, hogy a kamat szó elébe »effektiv« tétessék. Az osztrák kormány értesítette erről a magyar ministeriumot. mely megjegyzés nélkül tudomásul vette az értesítést. Aztán a Reichsrath ily szövegezéssel fogadta el a javaslatot. Az osztrákok egyesitvén az összes államadósságokat, azok fejében egységes 5 százalékkal kamatozó járadékot bocsátottak ki és e járadék után 12 százalékos szelvényadót vétettek ki. A Reichsrath felemelte ezt a szelvényadót 16 százalékra. A kérdés azután éveken át pihent. Magyarország pontosan fizette a magára vállalt évi hozzájárulást 29,188.000 forintot, de magával a tőke tartozással annyira nem törődött, hogy még azt a tervbevett törvényt sem alkotta meg, melynek értelmében ezt az államadósságot a közös pénzügyministernek kellett volna kezelnie. így történt, hogy az osztrákok egyoldalulag hoztak egy törvényt, melynek alapján e közös terhet .képező adósság kezelésével az osztrák pénzügyminister lett megbízva. A kérdés csak akkor lett aktuálissá, mikor a kamatláb az egész világon alászállva az osztrák kormány elérkezettnek találta az időt, hogy ezt az ádósKépvh'. iromány,. 1906—1911. XIX. kötet. 6
