Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-623. A közgazdasági bizottság jelentése "a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 586. számú törvényjavaslat tárgyában
623. szám. 35 engedményt volt képes a magyar kormány elérni, a mi szemben az eredeti osztrák állásponttal 49,974.049 K 49 f. tőkeengedményt képvisel, de természetesen messze elmarad attól, mely a magyar felfogás győzelme mellett mutatkozott volna. Kötelezettséget vállalt az osztrák kormány a magyar államadóssági czímletek kibocsátása érdekében megfelelő névértékű egységes j áradékkötvónyeket felmondani, ós ezen czímleteket adó- ós bélyegilleték tekintetében állandóan, időhöz nem kötötten oly elbánásban részesíteni, mint az osztrák járadókadósság czímleteit, befektetési czélra, ugy gyámoltak, mint gondnokoltak elhelyezésére bocsátani. A rendezés előnyeinek méltánylásánál természetesen tekintetbe veendő az annak idején a megváltás utján elérhető évi teherkönnyebbités, melyet a kormány mérsékelt számitás szerint 2 x /2 millió koronára becsül. . A blokkal együtt rendeztetett a dominialis jószágok kérdése is, minek folytán a kölcsön törlesztése után elesik évi 300.000 korona hozzájárulásunk a kölcsön törlesztéséhez és elesik évi járulókunknak az a része, a mely ennek a kölcsönnek a kamataira szolgál és a melyet egyezségileg 1,980.000 koronával állapítottak meg. Végül rendeztetett az 1867- előtti időből származó és magyarországi pénztárakban elhelyezett tiszti biztositékok ügye is. A kormány előterjesztésében kifejti, hogy három irányban folytak a tárgyalások. Először biztositani kellett az önálló vámterület legalább jogi állapotát és kifejezésre juttatni állami és gazdasági önállóságunkat. Másodszor gondoskodni kellett arról, hogy jelenlegi kényszerhelyzet teremtette gazdasági lekötöttségünk megszűntével semmiféle kényszerítő körülmény ne állhasson elő, mely abban az időpontban a tényleges önálló vámterületre való áttérésünket megakadályozhatná vagy nehezíthetné. Harmadszor anyagi ellenértékeket szerezni esetleges anyagi áldozatokért. Mindhárom irányban megfelelő eredményeket sikerült biztositani. »Nemcsak nem adtunk fel semmit, sőt ujabb jogokat szereztünk; a közgazdasági élet különböző oly terein szereztük vissza törvényhozásunk önálló rendelkezési jogát«, a melyek eddig közösen voltak intézendők. Ez tehát az eredmény. Tagadhatatlan, hogy fontos kérdésekben és érdekekben, jogos követelések tekintetében engedni kellett, újabb terheket el kellett vállalni. Szerzett előnyökről le kellett mondani. Törvénybe, szerződésbe ütköző sérelmeknek, mint a tiroli gabonavámnak, megszüntetésétől el kellett államink. Mindannyian mást óhaitottunk, jobbat reméltünk, gazdasági életünk fejlődése, nemzetünk megerősödése, közgazdasági szervezetünk önállósága érdekében. De végre nem óhajok, nem vágyak irányítják a politikát, hanem a possibilitások. A politika, mint Széchenyi hirdette, a számító, a nyugodt ész munkája. Ez a számító, nyugodt ész azt mondja nekünk, hogy a kiegyezési mű nem tökéletes mű, sőt fogyatékos mű, de olyan, melynél jobbat az adott körülmények között létesíteni nem lehetett, egy modus vivendi, mely állami életünknek nagyobb cselekvési szabadságot, több állami önállóságot, nagy kulturális feladataink megoldására ujabb pénzügyi kiitforrásokat biztosit. így tekintvén a kiegyezés művét, a" bizottság beható tárgyalás után a törvényjavaslatot változatlanul elfogadta. Szabó Kálmán bizottsági tag azon óhaját fejezte ki, hogy a végrehajtási záradókban kimondassák, hogy 1917. végén csak vámsorompók felállítása mellett történhessék egy ujabb szerződés megkötése. A miniszterelnök kijelenti, hogy a XXV. czikk ugy értelmezendő, hogy ha az 1915. óv elején megindítandó tárgyalások eredményhez nem vezetnek, mindegyik állam felfogásához képest ezt konstatálhat] tárgyalást egyoldalulag beszüntetheti Ö*
