Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-623. A közgazdasági bizottság jelentése "a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 586. számú törvényjavaslat tárgyában
34 623. szám. származó egyenlőtlenségek és versenyharczok elhárításáról gondoskodik. Az ásványolajra vonatkozólag pedig kimondja, hogy mindegyik szerződő fél jogositva van saját területére az egyedárúságot életbeléptetni. Pénzügyi szempontból fontossággal birnak azon egyezmények, melyek egyfelől a kettős megadóztatás elkerülését, másfelől az adónak azon állam részére való igénybevételét biztosítják, melyből a megadóztatandó jövedelmek származnak, úgyszintén a magyar állarnpapirosoknak az osztrák járadókadó alóli mentességet biztosítják. Ezen törvények ugy pénzügyi, mint közgazdasági szempontból fontosak. Az üzletüket mindkét állam területére kiterjesztő vállalatok kettős megadóztatásának veszélye elhárittatik ós megfelelő felosztásról történik gondoskodás az illető vállalatok által teljesített adószolgáltatás tekintetében. Azok a magyar állampolgárok, kik a legfelső udvarnál, a közös ministeriumokban és a közös legfőbb számszéknél, vagy az ő felsége személye körüli magyar ministeriumban vannak alkalmazva, vagy pedig a közös hadseregben vagy hadi tengerészetnól teljesítenek szolgálatot, a magyar szent korona országaiból folyó jövedelmeik után sem a járadókadóval, sem a személyes jövedelmi adóval meg nem róhatók. Hasonlókép nem tartoznak járadékadót fizetni az illetőkkel közös háztartásban élő házastársai és kiskorú gyermekei. Szolgálati illetmények, beleértve a nyugdíjakat is, melyeket állami, udvari, országos, megyei, városi, kerületi vagy községi pénztárak fizetnek ki csak azon állam javára fognak adózni, melyet a kifizetés terhel. A kiegyezés keretébe helyeztetett a magyar blokknak nevezett kórdós is, melynek megoldásával egy évtizedek óta húzódó vitás ügy lekerül a napirendről és mint a kormány hangsúlyozza, ép az a törekvés is indokolja elhatározását, hogy a két állam között függő- és súrlódásokat előidéző kérdések számát a mennyire lehet apaszsza. A magyar blokk ügye valószínűleg más elintézést nyert volna, ha annak idején a két állam között fenforgó pénzügyi ós államhitelügyi kérdésekre nézve a választott bíróság elve felállíttatott volna, mint a hogy igen helyesen a magyar blokkal kapcsolatosan ez megtörtént. Természetesen akkor is bizonyára elintézést nyert volna a blokk kérdése, ha 1867-ben a Magyarország által az osztrák államadóssághoz szolgáltatott kamatjárulék tőkeértéke megállapittatott volna, mint azt egyesek az ellenzéken kívánták. Mind ez nem törtónt. Sőt az irott szó annyira kategorikus, hogy az jóformán minden interpretálási művészetet csúffá tesz. Az 1867. évi XV. t.-cz. 1. §-a igy szól: »állandó, további változás alá nem eső járulék«. Még súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar és osztrák törvény szövege egy fontos pontban eltérő, végül az, hogy a magyar kormány több alkalmat elmulasztott, midőn abbeli felfogását, hogy a kamatteher csökkenésével saját járulékának is csökkennie kell, vagy egyáltalában nem, va.gy nem a kellő szívóssággal érvényesítette. Ezen kedvezőtlen, helyzet daczára Magyarország államhitele ós állami terheinek csökkenése szempontjából hiba volna a vitának elintézetlenül hagyásával elmulasztani az esetleges alkalmat terhének csökkentésére. Minthogy pedig teljesen elérhetetlen volt az osztrák kormányt a magyar felfogásnak megnyerni, mely szerint a tőkésitós a kamatteher átvétele idejében irányadó 5°/o-nyi kamattétel mellett eszközlendő, de még az eredeti effektív kamatólvezetnek megfelelő 4-65 mellett sem ós minthogy Magyarország ezen kamatteher könnyitósénél nagy mértékben Ausztria támogatására van utalva, a mennyiben az illető czímletek legnagyobb része osztrák kézben van, a kormány a 4-325°/o alapon megállapodást létesített. Csak ennyi
