Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről
677. szám. 289 kir. törvényszék hatáskörébe fog tartozni. Ezt az idézett általános érvényű hatásköri szabályok mellett külön kimondani nem szükséges. Egyébiránt közvetve ki van ez mondva a javaslat 10. §-ában, mely vád alá helyező, főtárgyalást vagy közvetlen idézést elrendelő határozatról szólván, kétségtelenné teszi, hogy az uzsora eseteiben csak törvényszék előtt folyhatik az eljárás. A mi pedig a bizonyitékok szabad mérlegelésének elvét illeti, ez jelenleg már általánosan, mind a bűnvádi, mind a polgári eljárásban érvényre van emelve (v. ö. 1896:XXXIII. t.-cz. 324. §.; 1893:XVIII. t.-cz. 64., 215. §§.). Azoknak az erkölcsi elve'mek feltétlensége, melyeket a javaslat érvényre emel, megköveteli, hogy az uj törvény rendelkezései — épp ugy, mint azt az 1883: XXV. t.-czikk 5. §-a tette — bizonyos mértékig visszaható erővel is ruháztassanak fel. Ha a javaslat egyszerűen arra az álláspontra helyezkednék, hogy a szerződés érvényessége és a büntethetőség a szerződés létrejöttekor fennállott jogszabályok szerint Ítélendő meg, oly esetben, a mikor a szerződés még uj törvény hatályba lépte előtt köttetett és a régi törvény szerint még nem volt tiltva, az ily szerződés érvényesítésének, átruházásának vagy biztosításának az uj törvény hatályba lépte után is lehetne helye. Ámde kétségtelen, hogy ebben az esetben sérelmet szenvednének azok az erkölcsi tekintetek, a melyek az ily tartalmú szerződéseket megengedhetetlénekké teszik, és a biró is, a ki ily követeléseket megítélni lenne kénytelen, ellentétbe jutna az uj törvény által érvényre emelt szigorúbb erkölcsi felfogással. Annál kevésbbé volna ez igazolható, mert az ily szerződések érvényesítése, átruházása és biztosítása az új törvényben megállapított jogrendbe ütköző önálló cselekmény, mely a törvényellenesség és a büntethetőség feltételeit tulajdonképpen már az új törvény hatálya alatt valósítja meg. Ehhez járul, hogy az új törvényben tiltott szerződések nagyrészt már a régi törvény szerint is tiltva voltak és az új törvény rendelkezései részben csak deklaratív hatályúak, a mennyiben a régi törvény értelmét csak magyarázzák, az érintett elveknek kiterjesztése tehát jórészben oly egyéneket sújt, a kik már a szerződés megkötésével s illetőleg az abból eredő követelés megszerzésével is tiltott cselekményt követtek el. Szükséges tehát, hogy e részben az átmeneti szabályok megfelelően intézkedjenek. Az erre vonatkozó szabályok egyrészt büntetőjogi, másrészt magánjogi természetűek. A 13. §. harmadik bekezdése, mely az idevágó büntetőjogi szabályokat tartalmazza, különbséget tesz azok közt, a kik a szerződést maguk kötötték és azok közt, a kik a szerződésből eredő követelést mástól szerezték. A közvetlenül szerződő féllel szemben a javaslat az 1—3. és 5. §-okat oly értelemben mondja alkalmazandóknak, hogy a büntetendő cselekményt a szerződésnek a törvény hatályba lépte után való érvényesítése, másra átruházása vagy az ily szerződésre vonatkozó biztosíték szerzése képezi. A szerződéskötés tényének a régi törvény szerinti büntetlenségét ez a rendelkezés meg nem szünteti. A büntetlenségnek az 5. §-ban megállapított feltételei az itt szóban forgó esetre is kiterjednek. A mi azt a személyt illeti, a ki a követelést mástól szerezte, az erre vonatkozó átmeneti intézkedés a javaslat 4. §-ának keretében mozog, az ott kimondott elvi álláspontot az itt szóban forgó joghelyzethez alkalmazva. Ehhez képest a büntethetőségnek feltétele, akár az új törvénynek hatályba lépte előtt, akár annak hatálybalépte után szerzi meg a követelést a harmadik, az, hogy a megszerzéskor ismerje a követelés eredetének az 1. vagy 2. §-ban említett körülKépvh. iromány. 1906—1911. XIX. kötet, a?
