Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.

Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről

290 G77. szám. menyeit és hogy ezt a követelést az új törvény hatályba lépte után vagy érvényesítse, vagy másra átruházza, vagy reá biztosítékot szerezzen. E részben figyelemmel van a javaslat arra, hogy a harmadik személy büntethetőségének feltételei akkor sem lehetnek mások, ha a követelést az új törvény hatályba lépte előtt szerzi meg, mint akkor, midőn már az új törvény hatálya alatt keletkezett követelést szerez meg. Igaz ugyan, hogy a harmadik személy el fog esni oly követelésének érvényesithetésétől is, a mely a megszerzés időpontjában még büntető tilalomba nem ütközött, ez azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy azokra, a kik az új törvény hatályba lépte előtt szerzik meg az ily követeléseket, az új törvény büntető szabályai ki ne terjesztessenek; mert ezt azok, a kik ily szerződéseket az új törvény hatálybaléptéig kötöttek, az új törvény hatálybaléptéig terjedő idő alatt a harmadik bekezdés első tételében foglalt tilalom kijátszására használhatnák fel, a mennyiben, ha az érintett időpontig követeléseiket harmadik személyre ruháznák át, ezek azokat az új törvény hatályba lépte után is akadálytalanul érvényesíthetnék, a mit megengedni nem lehet. Egyébként azok a körülmények, a melyek miatt a szerződés az új törvény szerint büntető tilalomba fog ütközni, mind oly természetűek, hogy azokat a közfelfogás szerint eddig sem lehetett az erkölcs és a tisztesség fogalmaival összeegyeztetni; senki sem panaszkodhatik tehát a miatt, hogy a törvény ennek a közfelfogásnak szigorúbb érvényt szerez. Különben is az a sérelem, mely a harmadik személyeket az érintett szabály következtében érheti, inkább csak látszólagos, mert esetleges visszkereseti és visszatérítési követeléseik útján megkapják azt az értéket, a melyhez a szerződés alapján jogos igényök lehet. Az 5. §. kedvezménye a harmadik jogszerzőt ezekben az esetekben is megilleti. A 13. §. negyedik bekezdésének magánjogi természetű szabálya a javaslatnak a szerződés semmisségét és a magánjogi következményeket megállapító 6—9 §-ait kiterjeszti azokra a korábban létrejött szerződésekre, a melyek az új törvény hatályba lépte előtt teljesítéssel vagy más módon még le nem bonyolittattak, a melyek tekintetében tehát a jövőben való érvényesités szüksége vagy lehetősége merülhet fel. A már lebonyolított szerződések érvényét és következményeit azonban kérdés tárgyává tenni és megbolygatni nem volna czélszerű. Ugyanez áll általában akkor is, ha a követelés tekintetében az új törvény hatályba lépte előtt már jogerős ítélet, ítélet hatályával bíró jogerős végzés vagy bírói egyezség keletkezett. A bíróilag végleg elintézett ügyeket sem volna helyes újabb vita alá vonni s azt, a ki az ily határozatok végrehajtását szorgalmazza, szintén nem lehet büntetéssel sújtani. Ennélfogva a javaslat a jelen §. harmadik és negyedik bekezdésében megállapított visszaható erőt az érintett határokon túl ki nem terjesztette. A 10. §. az eljárási elveket állapítván meg, nem merülhet fel kétség arra nézve, hogy azok nemcsak a megindítandó, hanem az új törvény hatálybaléptekor már folyamatban levő ügyekben is alkalmazandók lesznek. A mi az 1883 ; XXV. t.-cz. 17. és 18. §-ának szintén hatályon kívül helyezett rendelkezéseit illeti, ezeknek a javaslat hasonló tárgyú 12. §-ához való viszonyára a javaslat nem állit fel különös átmeneti szabályokat, minélfogva e részben a büntetőtörvénykönyveknek általános átmeneti szabályai (v. ö. 1878 : V. t.-cz. 1. és 2. §-ával és az 1879 : XL. t.-cz. 12. §-ávaI) lesznek irányadók. Tekintettel az emiitett § okban meghatározott cselekmények csekélyebb súlyára és arra a körülményre, hogy a javaslat 12. §-a az eddigi §-ok rendelkezésein a cselekmény minősítését és büntetését nem érintő alárendeltebb jelentőségű módosításokat tesz: ebben az irányban különös átmeneti szabályok felvétele nem mutatkozik mellőzhetlemül szükségesnek.