Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről
274 677. szám. , avagy tapasztalatlan legyen. Ez azonban magában véve még nem elegendő; ezen felül szükséges az is, hogy a másik fél a sérelmet szenvedő fél érintett helyzetét, vagy állapotát feltűnően aránytalan előnyök kikötésére vagy szerzésére kihasználja. Ez feltételezi, hogy az uzsorás fél a szerződés kötésekor ismerje a másik félnek érintett individuális körülményeit és tudja azt, hogy a fél ezen körülmények hatása alatt teszi a rá nézve sérelmes rendelkezéseket. A javaslat e részben a jelenlegi törvény álláspontját fogadja el s ettől csupán a szövegezésben tér el annyiban, hogy a »felhasználás« kifejezését a cselekményt jobban jellemző »kihasználás« kitétellel heíyettesiti. Ezek a kritériumok élesen elhatárolják az uzsorás ügyletek eseteit a forgalomban általában megengedettnek tekintett azoktól az ügyletektől, a melyek az üzleti élet körében az általános forgalmi conjuncturáknak minél előnyösebb felhasználását és minél nagyobb nyereség elérését czélozzák ugyan, de nem irányulnak egyenesen az egyének érintett individuális helyzetének vagy állapotának kihasználására, hanem a gazdasági élet objectiv tényezőin alapulnak. Ehhez képest nem esik a jelen javaslat tilalma alá nevezetesen a kereskedelmi üzlet köréhez tartozó eladások eseteiben oly árnak kikötése vagy szerzése, mely az eladó fél üzletében általában szokásos és ez üzlet természetére való tekintettel a kereskedelmi felfogás szerint igazolt áraknak megfelel. Az ily ügyleteket nem fogja a törvény tilalma érinteni, mert a vevő már magában véve abban a tényben, hogy a vétel tárgya ily üzletből származik, az általános felfogás szerint birja a megfelelő ellenértéket. A törvény intentiójának helyes értelmezése mellett a jog alkalmazása kétségkívül akként fogja megtartani az érintett határvonalat, hogy mig egyfelől a gyengébb fél meg fogja találni a védelmet minden ellene irányuló jogosulatlan kizsákmányolás ellen, addig másfelől a forgalomnak megengedett ügyletei sem fognak csorbát szenvedni. A kikötött vagy szerzett vagyoni előnyök akkor válnak uzsorás jellegű ékké, ha a hitelező szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladják. Az uzsorának ezt a kritériumát, mely az összes ujabb uzsoratörvényekben is el van fogadva, a javaslat szintén jelenlegi törvényünkből vette át, csekély szövegezésbeli módosítással. Ellenben mellőzi a javaslat az uzsorának azt a másik kritériumát, melyet jelenlegi törvényünk alternatív alakban a »szembeötlő aránytalanság« kritériuma mellé állit, nevezetesen, hogy uzsorásnak tekintendő az a vagyoni előny is, mely túlságos mértékénél fogva az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmas. Az ily vagyoni előnynek szükségképpen feltűnő aránytalanságban kell állania a hitelező szolgáltatásával, ennek a kritériumnak külön kiemelésére tehát szükség nincsen. De felvétele a törvénybe a feltűnő aránytalanság kritériumának magyarázatára nézve megtévesztő is, mert a bíró könnyen arra magyarázhatja, hogy a feltűnően aránytalan előnyt is csak akkor lehet uzsorás természetűnek tekinteni, ha az aránytalanság oly mértékű, hogy a szolgáltatott vagyoni előny az anyagi romlás előidézésére vagy fokozására alkalmas. Ámde az uzsorás ügylet fenforgását ettől függővé tenni nem volna helyes; mert ez egyfelől a birót az adós egész anyagi helyzetének s tehát oly körülmények kutatására kötelezné, a melyeknek megállapítása nemcsak felette nehéz, de nem is állhat a biró feladatában; s mert másfelől elvileg sem igazolható az, hogy az uzsorás előnyök szerzésének legsúlyosabb esetei is figyelmen kivül hagyassanak csak azért, mert az adósnak aránylag kedvező vagyoni állapotában az anyagi romlást még elő nem idézik. Hogy mikor lesz a kikötött vagy szerzett vagyonyi előny feltűnően arány-
