Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.
Irományszámok - 1906-597. Törvényjavaslat a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról
597. szám. 23 te test az a körülmény indokolja, hogy igen sokszor az adókivetésnél nagy érdekek forognak koczkán. Az adóeltitkolás birságának pótlék alakjában való megállapítása módot nyújtott arra is, hogy ez a pótlók — a jogorvoslati eljárás során — hivatalból osztozzék az alapadó sorsában, a mi az adózóra nézve is a legtisztább helyzet ós elejét veszi a külön jogorvoslati eljárásnak. Azoknak a szempontoknak alaposabb megismerése végett, a melyek az adóreformnál vezéreltek, az adók megállapításának módjáról s az egyes adónemek egymás közötti arányáról kivánok még megemlékezni. Az adók megállapításánál azt az elvet valósítottam meg, hogy azoknál az adóknál, a melyeknél a helyi viszonyoknak ós a jövedelemre kiható körülményeknek ismeretére van szükség, szóval a hol az adóalap megállapítása csak a viszonyok mérlegelése (taxatió) mellett történhetik, az adózók köréből alakított adókivető és adófelszólamlási bizottságokra bizom az adó alapjának meghatározását s nemcsak magának az adózónak, hanem minden adókötelesnek hozzászólási jogot biztositok, szóval a legteljesebben keresztül kívánom vinni az önadóztatás elvét. Ellenben azoknak az adóknak megállapításánál, a melyeknél a taxatiónak szerepe nincsen, hanem az adó kivetése úgyszólván egyszerű számvetési művelet, az adókivetést a dolog egyszerűsítése végett az administrativ közegek hatáskörébe utalom. Az előbbiek körébe sorozom az általános kereseti adót ós a jövedelmi adót, a második csoportba a többi adónemeket. Önként érthető, hogy az adózók érdekeinek megvédése végett utolsó fokon a közigazgatási bíróság döntésének általában helyt adok s az administrativ utón kivetett adókra nézve már másodfokon is az adóügyi bizottságok utján biztosítom a független elbirálást. Az adónemek egymás közötti arányának megállapításánál a dolog természetéből folyólag nagyobb adókulcsot kellett megállapítanom a fundált jövedelmeket érintő adókra s kisebb kulcsot a nem fundált jövedelmekre vonatkozó adókra nézve. A jövedelem biztossága ós állandósága főleg a reáladókra, a föld ós házadóra vonatkozik, mig az ingó tőke megadóztatásánál a fentebb már részletesebben kifejtett indokokból annak versenyképességére s adótechnikai szempontokból a valódi jövedelmeknek nemcsak a tőkekamat ós járadókadóra, hanem a jövedelmi adóra is kiható kipuhatolása érdekében messze mérsékeltebb kulcsot kellett alkalmaznom. A földadó 20°/o-ban, a házbéradó 9—17°/o-ban, a tőkekamat- és járadékadó 5°/o-ban, az általános kereseti adó, ha a kereset tőkével van összekötve, 5°/o-ban, ha tisztán személyes tevékenységen alapul, 4°/o-ban, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója — a bányászat mérsékeltebb 7°/o-os és 5%-os adójának kivételével — 10°/o-ban, végül a jövedelmi adó kulcsa O7 0 /o-tól 5°/o-ig terjedő progressióban van megállapítva. Látszólag legmagasabb tehát a földadó. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy az éveken át szorgosan gyűjtött adatok s különösen a földbirtok valódi jövedelmét megközelítőleg leginkább feltüntető földbérleti adatok azt mutatják, hogy a bérleti összegek állag kétszeresét teszik a kataszteri jövedelemnek, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a földbirtok tényleges jövedelme után 10°/o-ot alig meghaladó adó fizettetik. Ezeknek az adatoknak bírálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy azok nem a viszonylag még nagyobb jövedelmet biztosító kisbérletek adataira, hanem a középbirtokok bérleti adataira fektetvók, továbbá, hogy a bérletek emelkedő iránya azt mutatja, hogy a tényleges jövedelem egyre növekedik s
