Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.
Irományszámok - 1906-584. Törvényjavaslat az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságának szabályozásáról
•'584.? szám. 87 ségeit enyhítse és a közigazgatási közszolgálat egységes jellegét agyakorlatban is az eddiginél teljesebben megvalósítsa. Kötelességszerűen megemlítem-, hogy a 2. §-ban tervezett rendelkezés mellett előfordulhat az az eset, hogy az illető átlépő alkalmazott a szolgálati dij (nyugdíjjárulékok) -egy részének lefizetése alól felszabadul. Nevezetesen akkor, ha az átlépés" olyan időpontban történik, midőn az előbbi fizetés után a szolgálati dijat,' illetőleg a törvényhatósági nyugdíjjárulékokat teljes összegükben még le nem törlesztette. '• Erre az eshetőségre azért nem hozok valamely különleges intézkedést javaslatba, mert egyfelől ilyen eset alig vagy csak nagyon ritkán fog előfordulni; másfelöl mert a megoldás — nézetein szerint — a gyakorlati kivitel és a méltányosság követelményeivel összeegyeztethető nem lenne. • Ugyanis a még hátralékos szolgálati dij, illetőleg nyugdíjjárulék jogilag csak azon hatóság pénztárát illethetné, mely az előző alkalmazást nyújtotta, A megoldás kétfélekép történhetnék. Vagy ugy, hogy az illető . átlépő a hátratékos összeget egyszerre fizetné lé, amire méltányosan nem kötelezhető. Vagy ugy, hogy az a pénztár, mely az illető uj alkalmaztatása után járó javadalmazást folyósítja, az előző alkalmazás helyén előirt és még be nem fizetett részleteket folytatólag levonná s az előző alkalmazást nyújtott hatóság pénztárába szolgáltatná be. Ez a megoldás azonban olyan elszámolási nehézséggel és munkával járna, mely a rendszerint csekély összeggel arányban nem állana. Emellett nem szabad elfelednünk, hogy az előző alkalmazást nyújtott hatóság és az átlépett alkalmazott között a szolgálati viszony teljesen megszakadt, s hogy az előbbi hatóság az átlépés folytán a nyugdíjazás egész terhétől rendszerint megszabadul. A törvényjavaslat az emiitett kérdésben arra az álláspontra helyezkedett, melyet a méltányosság, a czélszerüség s a viszonosságban rejlő kiegyenlítés támogat. 3. §, Az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-a intézkedik arról, hogy mily mértékben kell a nyugdíjazott állami alkalmazottnak nyugdiját beszüntetni abban az esetben, ha ujabb állami, vagy vármegyei törvényhatósági alkalmazást vállal; továbbá intézkedést tartalmaz az iránt is, hogy amennyiben az illetőnek nyugdija ujabb nyugdíjazás esetén kevesebbet tenne ki, mint amennyit már korábban élvezett, a korábbi magasabb nyugdíj összegre legyen igénye. A törvényjavaslat ezzel azonos szabályokat állapit meg arra az esetre is, ha a nyugdíjas törvényhatósági alkalmazott állami, vagy ujabb törvényhatósági alkalmazást nyer. Vagyis az ilyennek nyugdiját a törvényhatóság szintén csak azoii összeg erejéig szüntetheti be, amennyivel az ujabb alkalmazással egybekötött javadalmazása a . nyugdíjjal együtt nagyobb, mint az a beszámítható javadalmazás volt, melynek alapján a nyugdíjazás történt. így például, ha egy 3.000 K nyugdijat élvező törvényhatósági tisztviselő, kinek fizetése 6.000 K-t tett ki, egy 4.000 K fizetéssel "javadal*
