Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.
Irományszámok - 1906-584. Törvényjavaslat az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságának szabályozásáról
88 584. szám. mázott állami, vagy más törvényhatósági állásra újból alkalmaztatik, a törvényhatóság 2.000 K erejéig továbbra is meghagyja nyugdija élvezetében. Amennyiben azonban az illető újból nyugdijaztatik, nyugdija nem lehet kevesebb első nyugdíjazása alkalmából megállapitott nyugdijánál, tehát a példaként felhozott esetben 3.000 K-nál. Bár mint emiitettem, az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-a már intézkedett arról, hogy miként kell eljárni a nyugdij tekintetében akkor, ha nyugdijas állami alkalmazott ujabb állami, vagy vármegyei törvényhatósági alkalmazást nyer, mégis a törvényjavaslat ezen §-ban ezeket az eseteket is felöleli, azzal a módositással, hogy nemcsak a vármegyei, hanem általában bárminő törvényhatóságnál nyert ujabb alkalmazás esetére szabályozza az eljárást. Ez természetes oly javaslatban, mely a feltétlen viszonosságon alapuló rendezés körébe a városi törvényhatóságokat is bevonja, s egyáltalán nem tesz különbséget vármegyei és városi törvényhatóságok között. Az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-ában, illetőleg a 32. §. 2. pontjában foglalt intézkedéseknek ismétlése e helyütt azért látszik kivánatosnak, hogy igy egyfelől a tényleges alkalmazást nyert nyugdijasoknak ujabb nyugdíjazása esetében követendő eljárás egyetlen közös szabályban legyen megállapítva, s az 1885 : XI. t.-czikknek ugyané kérdéssel foglalkozó, idézett §-ai hatályon kivül legyenek helyezhetők; másfelöl, hogy az a kérdés, hogy a törvényjavaslat 3. §. második bekezdésében tárgyalt esetekben a korábbi magasabb nyugdij melyik hatóság pénztárát terhelje, azokra a nyugdíjas állami alkalmazottakra nézve is törvényileg szabály oztassék, kik ugyancsak az államnál, de valamely más szolgálati ágban nyernek ujabb alkalmazást. Az utóbbi kérdés ugyanis, t. i. hogy a korábbi magasabb nyugdij melyik hatóság pénztárát terhelje, eddig nem volt törvényileg szabályozva. Az eltérő gyakorlattal szemben az állami alkalmazottakra nézve a ministertanács kimondotta, hogy a korábbi magasabb nyugdij a maga egészében azt a hatóságot terheli, melynek terhére azt az illető alkalmazott ujabb tényleges alkalmazása előtt élvezte. Ezen, a törvényjavaslatba is felvett rendelkezés magyarázata egyfelől az, hogy az előző alkalmazást nyújtott hatóság megtakarítást ér el az által, hogy az illető alkalmazott nyugdija ujabb alkalmaztatása ideje alatt egészben vagy nagyrészben be volt szüntetve; másfelöl az, hogy igy a korábbi magasabb nyugdijteher — a viszonosság kiegyenlítő következményekép — egyszer az egyik, másszor a másik hatósági pénztárra fog hárulni. Megjegyzem még, hogy abban az esetben, ha csupán a nyugdíjtöbblet terhelné a korábbi magasabb nyugdíjjal megterhelt pénztárt, a kifizetés és az elszámolás munkája — komoly szükség nélkül — két pénztár kötelessége lenne. Végül kiemelem, hogy a szóbanlevö §. azért szól „állandó alkalmazás" helyett „állandó fizetés mellett rendszeresített alkalmazás"-ról, mert ez a kitétel felel meg az 1885': XI. t.-cz. 1. §-ának, s mert csak ilyen alkalmazás esetén indokolt a nyugdij élvezetének beszüntetése, nem pedig
