Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-582. Törvényjavaslat a magyar királyi közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesztéséről

582. szám. 35 intézett rendeleteit saját területén — ha csak a törvény kivételt nem tesz — maga hajtja és hajtatja végre. A 3. §-hoz. Ez a §. két egymással rokon eset különös kiemelését tartalmazza. A sérelem mindkét esetben abban áll, hogy a minister (kormány) a közigazgatás működésének folytatására nélkülözhetetlen s a törvény által megállapított állami javadalmazások kiszolgáltatását nem teljesiti. Ezek az esetek különösen azért fontosak, mert a tisztviselői illetményeket is magában foglaló anyagi szükségletek megvonása kétségkívül igen hathatós eszköz arra, hogy a kormány a közigazgatási közegekre illetéktelen befolyást nyerjen s őket czélzatainak megfelelő magatartásra szorítsa. Teljesen a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén sem lesz biztosítva az, hogy a törvényhatóságok annak az illetménynek birtokába jussanak, melyet a törvény nekik szánt. Az anyagi jog e tekintetben hiányos, s a törvényhatóságnak nem ad bíróilag védhető jogot arra, hogy a törvényben a közigazgatás vitelére szánt dotationak kiszolgáltatását a kormány tetszésétől függetlenül a maga egészében követelhesse. A jelen törvényjavaslat azonban, mely mindenben a létező anyagi joghoz simul, s csak az az által biztosított jogot védelmezi, e hiányon nem segíthet. A szóbanlevő fogyatkozás orvoslásáról a törvényhatósági közigazgatás tervbe vett reformja alkalmával kell a megfelelő gondoskodásnak megtörténnie. A törvényhatóságot az önállóbb anyagi lét feltételeivel kell majd ellátni, mert e nélkül a valódi önkormányzatra képtelen marad. Míg azonban ez megtörténik, szükségesnek tartom legalább a törvényhatóságnak ma létező jogát birói védelem alá helyezni. A szóbanlevő kérdésekben a bíróság hatáskörét külön is kimondani azért volt szükséges, mert — mint később látni fogjuk — a bíróságot ily ügyekben más hatáskörrel kívánom felruházni, mint amelyet a törvényjavaslat a többi vitás kérdésekben akar reá bízni. A 4. §-hoz. Minthogy a törvényjavaslat szakit a szigorúan értelmezett taxatio rendszexével, s 1. §-a által lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb tárgyú kérdések terjesztessenek a közigazgatási biróság elé, elkerülhetetlen szükséggé vált bizonyos megszorítást tenni oly ügyek tekintetében, melyek kormányzata az 1867 : XII. t.-cz. szerint Ausztriával közösen történik. Az 1896 : XXVI. t.-czikkben természetesen nem volt szükség ily kivételre, mert ez a törvény egyenkint felsorolta a biróság hatáskörébe utalt összes ügyeket, s olyanokat, melyek a fentemiitett ketegoriába tartoznak, egyszerűen nem vett fel a felsorolásba. A törvényjavaslat ezen §-a a közös ügyeket abban a mértékben kívánja kivenni a biróság hatásköréből, amely mértékben ezek az ügyek az 1867 : XII. t.-cz. szerint közösen administráltatnak. A közös ügy-ikben, amennyiben közös minister vagv valamely más közös hivatal van jogosítva azokban törvényeink szerint eljárni, a közös hatóság intézkedését a magyar biróság ellenőrzése alá utalni az 1867 : XII. t.-cz. sérelme nélkül nem lehet. Olyan ügyekben, amelyek kormányzatát nem a magyar hatóságok végzik, a magyar biró ép oly kevéssé illetékes eljárni, mint a magyar minister vagy más magyar hatóság. Nem terjed ki ellenben a kivétel a közös ügyekre annyiban, amennyiben azok kormányzatát Magyarország magának tartotta fenn. Nincs kivéve ennélfogva az egyenlő elvek szerint, avagy a közös egyetértéssel intézendő ügyek csoportja.