Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.
Irományszámok - 1906-586. Törvényjavaslat a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről
586. szám. 295 tői és tengerészeti igazgatás körébe tartoznak, a konzuli hivatalok úgy mint eddig, a belföldi hatóságokkal közvetlenül érintkeznek. A hajózási illetékek a két állam kikötőiben egyenlő szabályok szerint állapitandók meg; kivétetnek e részben a tisztán helyi jelentőségű illetékek, milyenek a bizonyos kikötőrészek használatáért és révkalauzokért fizetendő illetékek, továbbá a tengerész-segélyalapok javára szedett dijak. A két szerződő fél hajói, kikötői, révei és tengerpartjának egyéb pontjai a kikötői illeték fizetését illetőleg egyenlőknek tekintetnek. Az összes hajózási illetékek általában a beszedő állam javára esnek. Mindegyik állam azon hajói, a melyek igénybe veszik ama kedvezményt, hogy a kikötői illetéket a folyó naptári évre egyszerre fizetik, azon kikötőben tartoznak a megfelelő illetéket lefizetni, a melyben lajstromozva vannak. A két szerződő fél hajóival egy tekintet alá eső idegen hajók, melyek ugyanezen kedvezményt igénybe veszik, a kikötői illetéket választásuk szerint az egyik vagy másik állam területén levő bármely kikötőben fizethetik. Az egyik állam területén levő kikötőben ilykép beszedett illeték fele a másik szerződő fél tengerészeti igazgatásának javára leszámolás utján átutaltatik. Ugyanezen eljárás követendő azon hajók kikötői illetékei tekintetében, melyek az illeték lefizetése után a 20, illetve a 60 nappal megállapított illetékmentesség tartama alatt a másik állam területén lévő valamely kikötőt, révet vagy a tengerpartnak más pontját érintik és ott kereskedelmi műveletet végeznek. A helyzetüknél íogva mindkét állam területein lévő kikötőkbe vezető forgalomnak szolgáló világítótornyok építési költségei együttesen viselendők ; az ebből származó kiadások méltányos kulcs szerint osztandók meg. Gebiet der Hafen- und Seeverwaltung gehörcn, werden die Konsularámícr wie bisher mit den inlándischen Behörden direkt verkehren. Die Schiffahrtsgebühren sind in den Háfen beider Staaten nach gleicher Norm zu bemessen; ausgenommen hievon sind die Gebühren von rein lokaler Bedeutung, wie: die Gebühren für die Benützung bestimrater Hafeníeile und für Lotsen, ferner die Gebühren íür die Marineunterstützungsfonds. In Beziehung aüf die Entrichtung der Hafengebühr sind die Schiffe, Háfen, Beeden und andere Punkte der Seeküste der beiden vertragsehliessenden Teile gleiehgestellt. Sámtliche Schiffahrtsgebühren kommen grundsátzlich dem einhebenden Staate zu gutc. Die Schiffe beider Staaten, vvelche die Begünstigung der einmaligen Entrichtung der Hafengebühr für das laufende Kalenderjahr in Anspruch nehmen, habén die betreffende Gebühr in jenem Hafen zu entrichten, in welchem sic registriert sind. Den Schiffen der beiden vertragsehliessenden Teile gleichgestellte fremde Schiffe, welche dieselbe Begünstigung in Anspruch nehmen, können die Hafengebühr in jedem Hafen des einen oder des anderen Staalsgebietes nach ihrer Wahl entrichten. Die Hálfte der in Hafen des einen Staatsgebieles derart eingehobenen Gebühr wird im Bestitutionswege an die Seeverwaltung des anderen vertragsehliessenden Teiles abgeführt. Das gleiche hat bezüglich der Gebühren jener Schiffe zu gelten, welche nach Entrichtung der Gebühr wáhrend der Dauer der für 20, beziehungsweise 60 Tagé zugestandenen Gebührenfreiheit einen Hafen, eine Beede oder einen anderen Punkt der Seeküste des anderen Staatsgebietes anlaufen und dórt Handelsoperationen vollziehen. Der Bau von Leuchttürmen, welche zufolge ihrer Lage dem Verkchre nach den Háfen beider Staatsgebiete förderlich sind, hat auf gemeinsehaftliche Kosten stattzufmden; der Aufwand hiefür wird nach einem biliigen Schlüssel zu verteilen sein.
