Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-586. Törvényjavaslat a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről

270 586. szám. kezdték megjelölni és ez által az áru magyar származása iránti látszatot keltették, ez a kérdés a magyar ipar érdekei szempontjából rendezendő volt. A rendezés alapja az, hogy a jövőben az udvari szállitők csak a magyar ős az osztrák czimert egymás mellett paritásosán, azaz elkülönitve, egyenlő nagyságban és symmetrikus elrendezéssel fogják használhatni, a mi kétségtelenül kizárja azt, hogy az osztrák áru magyar származásúnak legyen feltüntethető. A megállapodás második része ellenben érintetlenül fentartja azokat a szabályokat, a melyek arra vonatkoznak, hogy a magyar honosok a magyar czimert, az osztrák honosok pedig az osztrák czimert, illetve sast milyen feltételek mellett használhatják. A zárjegyzökönyv e rendelkezései annyiban magyarázzák kitérj esztöleg az 1883. évi XVIII. törvényczikk 6. §-át, a mennyiben elismerik, hogy az udvari szállitók a két czimert a fent jelzett módon védjegyeikben és következésképen áruikon és üzleti hirdetményeikben is használhatják. E kiterjesztő magyarázat anyagilag indokolt, mert az üzleti érdek és az európaszerte elismert és törvényben védett üzleti szokás megkivánja, hogy az, a ki valamely üzleti kitüntetésnek birtokosa, azt üzletében kellőképen felhasználhassa, vagyis arra ne csak cégtábláján, hanem áruin, védjegyein és hirdetményeiben is hivatkozhassék. Ezen belsőleg jogosult kiterjesztő törvénymagyarázat ellen jogi szempontból sem lehet kifogás, mert a jelen zárjegyzökönyv maga is a magyar törvények közé lévén iktatandó, hiteles törvénymagyarázatra alkalmas. Méltányossági okokból az uj megállapodások feltétlen érvényre léptére két évi átmeneti idő állapittatott meg. A XVII. czikkhez tartozó zárjegyzökönyvi határozmányok utolsó bekezdése a XVII. czikk 6. pontjának ama rendelkezésére vonatkozik, a mely szerint az osztrák állampolgár, a kinek védjegyét a magyar hatóság visszautasitja, e határozat ellen ugyanoly jogorvoslattal élhet, mint a magyar állampolgár hasonló esetben és viszont. A két államban azonban nem lévén egyenlő a hivatalos nyelv, a felektől a másik állam hivatalos nyelvének ismeretét nem lehet megkivánni. Ez okból, de a végből is, hogy az egyik állam hatósága is tudjon arról, hogy a saját alattvalója a másik állam határozata ellen jogorvoslattal él, czélszerünek látszott megengedni, hogy az egyik állam polgára a másik állam hatóságának visszautasító határozata elleni jogorvoslatát szabad választása szerint a visszautasító hatóságnál magánál vagy a saját állama védjegyhatóőágánál nyújthassa be. Erről szól a szóban lévő zárjegyzőkönyvi határozmány. Kiemelendő még, hogy e határozmány értelmében az illető állam a saját polgárának jogorvoslata ügyében juriszdikcziőt egyáltalán nem gyakorol, hanem köteles a jogorvoslatot nyolcz napon belül a másik állam hatóságának megküldeni elbirálás végett. így tehát itt csupán czélszerüségi szempontból elvállalt közvetítői, illetve kezelési teendőről van szó és erről is csak akkor, a mikor a fél nem akar közvetlenül a juriszdikczióra illetékes állam hatóságához fordulni. A vám-és kereskedelmi szövetségről szőlő 1878. évi XX. t.-cz. XIX. czikke értelmében, a mely szerint „az irői és művészi tulajdonnak mindkét állam területén leendő kölcsönös oltalmazása iránt a két törvényhozás utján fog megállapodás