Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

534. szám. 75 tényről nyilatkozik, okát adván annak is, hogy bizonyos tényekre miért rendelte el, valamint annak is, hogy más tényekre miért nem rendelte el a bizonyítást. Az utóbbi kétségkívül helyesebb eljárást kivánja a javaslat a bíróság által követendő szabályként biztositani. Ez okból minden félreértés kizárása végett a 36. §. a törv. 79. §-ának kiegészitésekép kötelességévé teszi a bíróságnak, hogy a mennyiben a kérvényben vagy ellenkórvónyben felhozott egyes tényekre nem rendelte el a bizonyítást: határozatában minden ily tény bizonyításának mellőzését is indokolja. II. A törv. 80. §-a helyébe lépő 37. §-ban csak az a módosítás fordul elő, hogy e szavak után: »a választás érvénytelenségét* — a következő szavak tótettek: ^illetőleg a törvényes eredmény megállapításának kórósét (jelen törvény 5. §.)«. E módosítás az 5. §. rendelkezéséből önként folyik. III. A javaslat 38. §-a a törvény 81. és 82. §-át helyettesíti. Ezekben arról van szó, hogy kit terhel a bizonyítás abban az esetben, ha érvénytelenségi ok gyanánt azt hozzák fel a kérvényezők, hogy a képviselő semmiféle érvényes választói névjegyzékben felvéve nincs. A törvény szerint a kérvényezőknek közokirattal kell bizonyítani, hogy a képviselő ama kerület választói névjegyzékében, a melyben megválasztották, nincs föl véve; ennek megtörténte után pedig, tehát az első tárgyaláson, elrendeltetik a bizonyítás, a melyneksorán a választásvédők kötelesek megjelölni azt a községet, a melynek választói névjegyzékében az illető fölvóve van. Ez eljárás azonban helytelen alapon indul meg és fölöslegesen elodázza a bizonyítandó tény tisztába hozatalát. Teljesen fölösleges a kérvényezőktől megkívánni, hogy valamelyik választókerület választói névjegyzékét közhitelességű alakban annak bizonyítása végett szerezzék és mutassák be, hogy a képviselő épen a kérdéses választókerületben nem választó, holott ez még mindig fenhagyja a lehetőséget, hogy az ország valamelyik más kerületének választói közé föl van véve. Egyszerűbb ós gyorsan czélhoz vezető eljárás az, ha ily esetben a megtámadott képviselő köteleztetik arra, hogy már az első tárgyalás előtt vagy legkésőbben az első tárgyaláson megjelölje azt a névjegyzéket, a melyben választókónt fél van véve. E körülményt ugyanis első sorban ő ós a választásvédők tudhatják. Ha tehát az illető tényleg előfordul valamely névjegyzékben : ezt a bíróságnál minden nehézség ós előkészület nélkül azonnal bejelenthetik, mert a törvény még arra sem kötelezi őket, hogy az illető község választói névjegyzékét bemutassák, hanem azt rendeli, hogy ezt a bíróság hivatalból szerezze meg. Ha pedig maguk az érdekeltek nem tudnák megj elölni a részükre nyitva álló határidő alatt a képviselő választhatóságát igazoló névjegyzéket: ekkor méltán felállítható az a praesumptio, hogy ilyen névjegyzék nincs. A javaslat szerint a bíróság az utóbbi esetben a felhozott tényt bebizonyitottnak fogadja el, míg az előbbi esetben, ha t. i. a képviselő választói minősége igazoltatik, a kérvényt elutasítja. A javaslat megfelelő határidőket biztosit a képviselőnek a czólból, hogy a reárótt bizonyítási kötelezettségnek minden körülmények között eleget tehessen. E kórdóst a javaslat 38. §-a teljesen kimeríti és igy a törvény 82. §-a fölöslegessé vált s mint ilyen kihagyatott. IV. A javaslat 39. §-ában a törv. 83. §-ával szemben az a módosítás fordul elő, hogy a törvény e szavai helyett: »a választás érvénytelenítését abból az okból kérik, mert a képviselő az érvényes szavazatok általános többséget el nem nyerte, vagy pedig a 28. §-on alapuló herélem van előtérjesztve«, a következő szavak vétettek fel: »a választást kérvénynyél abból az okból támadják meg, mert a képviselő az érvényes szavazatok szükséges többségét el nem nyerte.« 10*