Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

74 534. szám. azonossága ellen. A választói minőség ellen tett kifogást azonban csak akkor veheti figyelembe a biróság, ha a kifogást tevők bemutatják ama község választói névjegyzékének hiteles kivonatát, a mely községhez tartozónak a kérvényezőt aláírása feltünteti. Ha az illetőnek neve e község névjegyzékében elő nem fordul: akkor a kérvény, ha csak nyilvánvaló tévedés fenn nem forog, a mi esetleg bizonyitás tárgya lehet, visszautasítandó. Ellenkező esetben a kifogást nem veszi figyelembe a biróság. Ha a kérvényezőnek a választói névjegyzékbe fölvett választóval való személyazonosságát teszik kifogás tárgyává a választásvédők: ez iránt a biróság bizonyítást rendel el és pedig a bizonyitó fél költségére. Ha a bizonyitás kellő eredményre vezet, akkor a kórvény visszautasítása mellett a fölmerült költségekben a kérvényezők marasztalandók. Ez az eljárás elég biztosítékot nyújt az iránt, hogy a kérvényt arra jogosult választók fogják aláírni s hogy a mennyiben ez kivételesen még sem történnék meg, a kórvény vissza fog utasíttatni. Csak az nem fordulhat elő ez eljárás mellett, hogy midőn jogosult választók írták alá a kérvényt: az mégis visszautasittassék a miatt, mert e körülmény már előlegesen nem igazoltatott. A kérvényezési jogosultság megállapítása végett bizonyításiéi vételt enged a 34. §. 3. bekezdése a törv. 67. §-ával egyezően akkor is, ha a kérvény aláírója ellen a törv. 22. §-a alapján emeltek kifogást; e rendelkezést ki kellett terjeszteni a jav. 28. §. 1. bek. végén felvett korlátozáson alapuló kifogásra is. A javaslat mellőzi a törv. 67. §. 2. bek.-ben foglalt korlátozást, mely szerint ilyenkor a biróság csak a kifogás valószínűsítése alapján rendelhet bizonyítást, ós a bizonyitás elrendelését egészen a biró belátására bízza. IV. A javaslat 35. §-a azzal egészíti ki a törvény 72. §-át, hogy a felek személyes megjelenésének elrendelését csak a törv. 99. §-ának korlátai közt engedi meg. E §. szerint ugyanis a képviselő vagy más személy, ki ellen a kérvény vagy ellenkérvóny intézve van, tanukónt csak az általa kiállított okirat valódiságára hallgatható ki. A törv. 99. §-ára való hivatkozás tehát a 35. §-ban azt jelenti, hogy az e §-ban megjelölt egyének mint felek személyes megjelenésre csak abban az esetben kötelezhetők, a melyekben tanuk gyanánt kihallgathatok. Bizonyitás elrendelése. Bizonyításra kötelezett felek. (36.-39. §§.) I. A törvény 79. §-ának szószerinti magyarázata folytán a Curia egyik tanácsánál az a gyakorlat fejlődött ki, hogy a kérvény első tárgyalása után hozott végzésében csak azokról a tényekről nyilatkozik, a melyekre vonatkozólag a bizonyítást elrendelte, ellenben hallgatással mellőzi azokat az okokat, a melyek arra indították, hogy a kérvényben felhozott egyes tényekre nézve miért mellőzte a bizonyítást. E gyakorlat szerint tehát a hallgatással mellőzött tényekre vonatkozólag homályban maradt az, vájjon ezeket a Curia már a kérvényben felhozottak alapján bebizonyitottakul fogadta-e el, avagy mint bizonyításra alkalmatlanokat a per anyagából végleg kiküszöbölte. Utóbbi esetben pedig az érdemleges ítélet meghozataláig, vagy a mennyiben az eljárás más módon megszűnt, végleg homályban maradtak a mellőzésnek alaplául szolgáló nem egyszer elvi jelentőségű indokok. A Curia másik tanácsa ettől eltérőleg a bizonyítást elrendelő határozatában a kérvényben felhozott minden