Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-534. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti biráskodásról szóló 1899:XV. t.-cz. módositásáról és hatályának meghosszabbitásáról

534. szám. 55 volt. Az a jelölt tehát, a ki e küzdelemben fölülkerekedett, már ekkor erősebbnek bizonyult, mint az, a ki kisebbségben maradt. E szerint föltéve, hogy a második szavazásnál nem a vesztegető, hanem a másik két jelölt áll szemben egymással: a valószinűsóg az, hogy ekkor is az nyerte volna el a többséget, a ki már az első szavazásnál erősebbnek bizonyult. Hogy a két jelölt között miként oszoltak volna meg a vesztegető jelöltre adott szavazatok, ezt senki sem tudhatja, de ha felteszszük, hogy egyenlő arányban oszoltak volna meg : a többség ekkor is a megválasztott képviselő részén maradt. Ily bizonytalansággal, sőt a megválasztott képviselő részén levő valószinűséggel szemben nincs elfogadható oka annak, hogy normális esetben, midőn a választás strohman nélkül folyik le, a választás órvénytelenittessék, tehát a statusquo megbolygattassók egy olyan jelöltre adott szavazatok fertőzött volta miatt, a ki képviselővé meg nem választatott. A helyzet akkor ugy alakulna, hogy a teljesen intact képviselő elvesztené mandátumát azon vélelem alapján, hogy egy másik jelölt részére történt visszaélések miatt egy harmadik, esetleg szintén intact jelölt nem került ujabb szavazás alá. Ehhez az eredményhez pedig legtöbbször épen az szolgáltatná az adatokat, a ki a visszaéléseket elkövette, mert hiszen annak nincs veszteni valója, ellenben elérheti azt, hogy az uj választáson képviselővé lesz. Fenmaradna tehát csak az a szempont, hogy a strohmannal való visszaélés lehetőségének kizárása végett volna szükséges az ajánlott rendelkezés. E kivételes lehetőség azonban nem indokolja azt, hogy a normális esetekre nézve igazságtalan szabály vétessék föl a törvénybe. Egyébként ha bebizonyul, hogy a megválasztott képviselő strohmannal operált: ez részéről olyan cselekvést föltételez, a mely mint érdemetlenségi ok különben is érvénytelenné teszi a választást. Ha azonban ez be nem bizonyul : ez esetben senki sincs jogositva azt állitani, hogy nem normális esettel van dolgunk. Ezekhez járul még az a szempont, hogy a törvény 3. §-a s a javaslatnak ezt kiegészitő 3—4. §-ai egészben véve a képviselő személyével közvetlenül vagy közvetve összefüggő érvénytelenségi okokra van alapítva, holott az oly rendelkezés, a mely tért nyitna annak a lehetőségnek, hogy a választás a kisebbségben maradt jelöltre vonatkozó visszaélések miatt érvónytelenittessók, e rendszer keretén kivül esnék. Nem ellenkezik azonban az igazsággal e rendszertől való az az eltérés, a mi már a fennálló törvény 3. §-ának 12., 13. és 14. pontjaiban is foglaltatik, hogy t. i. a mennyiben az első szavazás alkalmából bizonyos választók a szavazásban meggátoltattak, a választás akkor is érvénytelenithető legyen, ha a meggátolt választók számbavételével az ujabb szavazás nem azon két egyén közt lett volna elrendelendő, a kik közt megtartatott. Mert ennek megállapitása már nem a találgatások terén mozog. Ezzel a rendelkezéssel tehát a jav. 6. §-a kiegészíttetett, oly módon, hogy tekintet nélkül a második szavazás eredményére, érvénytelen az első szavazás, »ha a jelen törvény 4. §. a) pontjának a jelen törvény 3. §. a) pontjával kapcsolatos esetében, valamint a jelen törvény 4. §-ának c), d) és e) pontjai esetében bebizonyittatik, hogy a megakadályozott választók számbavételével (7'. §. utolsóelőtti bekezdés) az ujabb szavazás nem azon két jelölt között lett volna elrendelendő, kikre nézve megtartatott*. A 6. §. alapelve arra az esetre is talál, ha az 1899: XV. t.-cz. 3. §-ának 15 — 24. és 26. pontjaiban felsorolt közjogi érvénytelenségi okok valamelyike követtetett el a képviselő megválasztását eredményező szavazást megelőzőleg tartott első szavazás alkalmából. Ha érvénytelen a választás abból az okból, mert ujabb szavazás elrendelése esetén az első szavazásra vonatkozólag vala-